Akinek az a jó, ami a közösségnek jó

Az ünnepség kezdetén a három laudáció hangzott el. Elsőként dr. Kelemen András szülész-nőgyógyász főorvos dr. Vitális Sándor munkásságát méltatta.

Az éppen most 95 éves dr. Vitális Sándor Marosvásárhelyen született, a Bolyai Farkas Református Kollégiumban végezte középiskolai tanulmányait. Amint beiratkozott a Budapesti József Nándor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemre, székely társaival együtt megkapta a SAS-behívót, 1944. augusztus elsején kiküldték a frontra. A háború során orosz fogságba esett, így egy év front után három évig hadifogoly lett. „Szerencséjére elvitték a balahnai táborba, ahol dr. Szabó Jenő, aki a tábori kórház főorvosa volt, maga mellé vette a sürgősségre dolgozni. Sok viszontagság után hazakerült Marosvásárhelyre, és beiratkozott a marosvásárhelyi magyar nyelvű orvosi és gyógyszerészeti egyetemre. Negyedévesen feleségül vette évfolyamtársát, Molnár Mária Annát, akinek családi gyökerei Felső-Háromszékre nyúlnak. Dr. Szabó Jenő biztatására, aki a kézdivásárhelyi szülészet főorvosa volt, kihelyezésüket erre a vidékre kérték, feleségét a városi kórházhoz, őt pedig vidéki körorvosnak nevezték ki. 1969 és 1972 között kórházigazgatóként folytathatta a kézdivásárhelyi kórház fejlesztését. 1972 és 1988 között a kézdivásárhelyi járványlaboratóriumot vezette, így alkalma nyílt szakmailag támogatni Gelencén, Ozsdolán és Polyánban a vízforrások befogását, a gyűjtőmedence építését a helyi néptanácsokkal közösen. Ennek köszönhetően a falu lakói közösen vízhálózatot tudtak építeni. Személyesen ellenőrizte le a hozzá tartozó élelmezési egységeket, messzemenően vigyázott a higiénia és közegészségügyi szabályok betartására a lakosság egészségének a megőrzése érdekében – hangsúlyozta méltatásában dr. Kelemen András főorvos.

Dr. Vitális Sándor és felesége, dr. Vitális Mária. A szerző felvétele

A főorvos méltatását Forró Béla, a Székely Kutyaklub elnöke egészítette ki. „Sanyi bácsi a közjót mindig szem előtt tartva az első percektől az egyik legaktívabb és meghatározó tagja a Benji Állatvédő Egyesületnek. 90. életévét meghaladva is éjszakákat virrasztott át törvényeket olvasva, illetve az időközben felmerülő akadályok megoldását kutatva. Első a tisztesség és a becsület, illetve az a jó, ami az egész közösségnek jó – ez volt a mottója, ez az elv vezérelte egész életében. Szigorú, megvesztegethetelen és talpig becsületes. Egy életen át a közösségért dolgozva a kilencvenes éveiben járva is folytatja a munkát. Mer álmodni, terveket készíteni és ezek megvalósításában erején felül teljesít” – hangsúlyozta Forró Béla.

Akinek az iskola az első

Nagy-Babos Tamás, a Nagy Mózes Elméleti Líceum magyartanára Deme László nyugalmazott tanárt, a tanoda volt igazgatóját, több mandátumban is városi tanácsost, a helyi önkormányzat kulturális és sportbizottságának volt elnökét méltatta, akit a Nagy Mózes Elméleti Líceum munkaközössége jelölt a díjra. Kézdivásárhelyen született 1941. január 18-án, a középiskolát a helyi Nagy Mózes Elméleti Líceumban, egyetemi tanulmányait a kolozsvári Babeş–Bolyai Tudományegyetem német–magyar szakán végezte. 1975–1987 és 1990–2000 között iskolánk igazgatója volt. Életelve saját vallomása szerint: „amit teszek, azt nem a saját dicsőségemre, hanem az iskolám javára igyekszem tenni.” És városa javára, dicsőségére is – emelte ki a méltató, felsorolva néhányat azon megvalósítások, eredmények közül, melyek elsősorban az ő nevéhez fűződnek: a Nagy Mózes név felvétele 1990-ben, az, hogy a tanintézmény magyar nyelvű iskola lett ismét, a volt Katolikus Főgimnázium könyvtárának megőrzése (ez utóbbi fegyvertény egyedül nálunk sikerült Erdélyben az 1980-as években).

„A Nagy Mózesben végzett számtalan tudós, egyetemi tanár, költő, orvos, becsületes kétkezi munkás iskolai végzettségét, emberi tartását neki is köszönheti. Városunk sportéletében is hiányolhatatlan volt az ügybuzgalma, a sport iránti rajongása. Mindez csupán egy morzsányi indoklás arra, hogy Deme László 2019-ben városunk Pro Urbe díjasa legyen” – mondotta laudációjában Nagy-Babos Tamás.

Aki tanárként is alkot

Vetró András szobrász méltatását Deák Ferenc Loránd, a Nagy Mózes Elméleti Líceum magyartanára tartotta meg, aki szerint a kitüntetett életművének ismertetése több száz oldalas monográfiában lenne kifejthető, így a nagy művész, kiváló tanár és közéleti gondolkodó munkásságát csak vázlatosan jelenítheti meg laudációjában.

„Vetró András 1948-ban született Temesváron. Édesapja, Vetró Artúr szobrászművész egyetemi tanárként való kinevezése után Kolozsváron élnek. 1973-ban a Ion Andreescu Képzőművészeti Főiskola szobrászati szakán szerez diplomát. Feleségével, Vetró-Bodoni Zsuzsa grafikusművésszel rajztanárként Kézdivásárhelyen telepszenek le. Két fiuk: András és Barnabás a családi örökséget választja pályaképként. Vetró András nyugdíjazásáig rajzot és mintázást tanít a Nagy Mózes Elméleti Líceum képzőművészeti osztályaiban. 1973-tól romániai és külföldi kiállítások résztvevője. A Romániai Képzőművészeti Szövetség és az újraalakult Barabás Miklós Céh tagja. Nyugdíjazásáig a Nagy Mózes Alapítvány elnöke és a hagyományőrző huszárezred vezető egyénisége. Vetró András művész szerepkörében mindig ott van a tanár próféciája is. Itt, Kézdivásárhelyen nem térhetünk ki Vetró András tanármágus szerepe elől. Diákként és kollégaként is megfigyelhetjük, hogy ő – a művészember – tanárként is alkot (...) Kézdivásárhelyen Vetró András köztéri szobrai sűrű jelentéshálóval kapcsolódnak egymáshoz. Számára a rendszerváltás után felértékelődött nemzeti emlékezet megerősítése eszmei értékkel bír, és a hagyományőrző magatartásba való helyezkedése művészi hitvallást jelent. Így a kisplasztikák és domborművek lírai expresszionizmusából és az egzisztenciális kérdésfeltevésekkel kísérletező kubista formák újszerű ábrázolásából a történelmi tudatot erősítő tradícióba helyezkedik (...) Vetró András művészete a Kárpát-medence magyarságának közkincse. Büszkék lehetünk rá, hogy egy nagy művész köztudatot formáló barátságát mondhatjuk magunknak. A fent kiemelt köztéri szobrainak megemlítése csak egy epizód művészetében. Kis tereink és kisvárosi életterünk a Vetró-szobrok által utánunk szólnak, hogy mi a szabadságára büszke nép fiai vagyunk” – hangzott el többek között Deák Ferenc Loránd laudációjában.

Ami a cím mögött van

A laudációk elhangzása után Bokor Tibor, a város polgármestere szólt az egybegyűltekhez, kiemelve: amikor tavaly arra vállalkoztak, hogy minden évben átadják a Pro Urbe díjat egy olyan személynek, aki tehetségével, önzetlen munkájával és kitartásával érdemes erre, nem is gondolták volna, hogy idén hármas okunk lesz ünnepelni. „Három jelölést kaptunk, három olyan személyt tartottak érdemesnek az idei Pro Urbe díjra, akiknek munkássága mély nyomot hagyott Kézdivásárhely életében. Sokat nem gondolkodtunk. Nem akartunk választani közülük egyet. Mind megérdemlik a mai reflektorfényt” – mondta az elöljáró. „Ez a kitüntetés csak egy cím, egy porszem amellett, amit takar és ami munka van mögötte. Mindhárom díjazottat jól ismerem. Csodálom akaratukat, felnézek életpályájukra, követendő példának tartom őket, meghajlok szakmai tudásuk előtt” – mondotta Bokor Tibor polgármester, aki felolvasta a helyi tanács 2019/82-es számú, a díj odaítélésére vonatkozó határozatát, majd átadta a három Pro Urbe díjat.

Dr. Vitális Sándor nevében leánya, Bakk-Vitális Mária Kinga, a New Fashion és Zarah moden nadrággyárak vezérigazgatója köszönte meg a díjat, Deme László és Vetró András pedig meghatott hangon mondott köszönetet e rangos elismerésért. Az ünnepségen közreműködtek a Molnár Józsiás-iskola zenetagozatos tanulói.