Most, hogy borult a bili, összeomlott a kormánykoalíció és ismét feje tetejére állt az ország, nagy kérdés: hogyan tovább? Lesz, aki kormányozza ezt a csőd szélére sodort országot? Megoldódik valamilyen, legalább részben kedvező módon az önző, a csak saját érdekeiket szem előtt tartó politikusok által okozott válság? Lehet ennek a mesterségesen létrehozott felfordulásnak nyertese?
Most, hogy borult a bili, összeomlott a kormánykoalíció és ismét feje tetejére állt az ország, nagy kérdés: hogyan tovább? Lesz, aki kormányozza ezt a csőd szélére sodort országot? Megoldódik valamilyen, legalább részben kedvező módon az önző, a csak saját érdekeiket szem előtt tartó politikusok által okozott válság? Lehet ennek a mesterségesen létrehozott felfordulásnak nyertese?
Az tény, Klaus Iohannis ezúttal nem elégedett meg a félmegoldással, nem nevezte ki a partner nélkül maradt szociáldemokraták minisztereit, hanem a parlament elé küldte Viorica Dăncilăt, hogy szerezzen többséget, és szavaztassa meg új kormányát. Csakhogy ez a többség már nem létezik és Dăncilă nem is nagyon tud szert tenni rá. Ha mégis erőlteti a majdnem lehetetlent, leszavazhatják, ám ez még nem biztosítja a gyors távozást. A nagy ellenzéki vezér, a liberális Ludovic Orban – aki nem győzi fennen hirdetni, hogy ők majd átveszik az ország vezetését, de valójában még sem kormányprogrammal, sem árnyékkormánnyal nem rukkolt elő, és lerí róla, hogy most ennél mindent jobban szeretne, mint ezt – azt állítja, az alkotmány nem írja elő egyértelműen, hogy egy átalakított kabinet leszavazása a kormány bukásához vezetne. Alkotmánybírósági döntésre lesz tehát szükség, amely hetekig, hónapokig elhúzódhat. Ott áll majd Viorica Dăncilă egy fél kabinettel, hisz időközben a miniszterek egy részének ideiglenes mandátuma is lejár, szinte működésképtelenül. Távozik? Marad s tovább mantrázza, hogy ő mindent a népért tesz?
Másik lehetőségként körvonalazódik, hogy Dăncilăt cserben hagyják hívei, és Pontával, no meg a tegnap még árulóvá kikiáltott Tăriceanuval összefogva új kormányt, új többséget hoznak létre. Sok jel mutatja, hogy az intenzív tárgyalások már megkezdődtek, a pénzügyminiszter például, aki eddig mint hűséges kiskutya követte főnök asszonyát, tegnap már elmaradt a Brassó megyei templomavatásról, népviseletes puszilkodásról. Vannak, kik tudni vélik: Pontáékkal egyezkedik. Kinevez egy ilyen új kormányt Iohannis? Megteheti, hogy elutasítja? És hozhat valami jót ez a változás, hisz ugyanarról a tőről fakad az új többség is, amely a jelenlegi katasztrofális helyzetbe sodorta Romániát?
Ha a fentebb említettek egyike sem valósul meg, és megbukik a jelenlegi kabinet, Iohannisnak új kormányt kell kineveznie. Hajlandó lesz az ellenzék beállni a táncba, vagy újabb szakértői kormányra fanyalodunk? Lesz egyáltalán, aki vállalja, hogy szűk fél vagy egy év alatt megpróbálja rendbe tenni, amit elődei összezagyváltak? Talál valakit, aki a jövő őszi rendes vagy leghamarabb nyár elején megtartható előrehozott választásokig feláldozza szakmai és politikai karrierjét e reménytelen játékban?
Kérdések sokasága – válaszok nélkül. Bukarestben, mint a katyvasz, forrong a politikum, de az élet nem áll meg, egy hét múlva például kezdődik az új tanév, ideiglenes miniszterrel, megnyirbált költségvetéssel. Az ország felkent és magukat annak képzelő, remélő vezetői napestig hangoztatják, hogy ők mindent értünk, a népért tesznek. Valóban így volna?