Közhelyektől hemzseg Daniel Breaz ideiglenes miniszter tanévkezdés alkalmából adott interjúja, a tárcavezető nem győzi hangsúlyozni, mennyire komolyan veszi feladatát. Újságírói kérdésre gondokat is azonosít, köztük rögtön elsőként a diákok túlterheltségét. Hányszor hallottuk már az évek során, hogy változtatni kellene a kerettanterveken, információhalmozás helyett gondolkodásra tanítani a fiatalokat? A legutóbbi ilyen kísérlet végeredménye az lett, hogy nem fogyott, de szaporodott a tanórák száma, akadémiai körök keltek egy-egy tantárgy védelmére, és végül még zsúfoltabbak lettek az órarendek. Tavaly törvény is született, amely elemiben heti 20 órára, V–VIII.-ban 25 órára, líceumban pedig 30 órára korlátozná a tanórák számát, épp a napokban kerül ez a jogszabály végszavazásra a szenátus elé, ám még ha el is fogadják, ki tudja, életbe lép-e valaha. Rossz nyelvek szerint ez azért nem valószínű, mert a radikális óraszámcsökkentés nyomán tanárok ezrei maradnának munka nélkül. Az ideiglenes miniszer azonban álmodozik. Olyan iskoláról, amely nem agyonterheli, hanem formálja a fiatalokat, amelyben nem fölösleges, gyorsan feledésbe merülő tudást próbálnak a fejükbe tölteni. Megteheti, hisz pár hét múlva már nem az ő felelőssége lesz, mi történik az oktatás háza táján. Addig pedig jól hangzanak az olyan kijelentések, miszerint a tanároknak kell a diákok igényeihez alkalmazkodniuk, vagy rugalmasabbá kell tenni a közoktatást stb.

Arra a kérdésre, hogy milyen jegyet adna a romániai oktatási rendszernek így, az új tanév kezdetén, Daniel Breaz körmönfontan próbál válaszolni. Több mindent kell minősíteni, az infrastruktúrát, a felszereltséget, az oktatás minőségét – magyarázza, de mivel a „végtermékért”, az egyetemek padjaiból kikerült szakemberekért a külföldiek is kapkodnak, szerinte kilencesnél nagyobb jegyet érdemel tanügyi rendszerünk. Mondja ezt, miután maga minősítette rossznak a kerettantanterveket, beismerte, hogy a szociáldemokrata kormány összes ígérete ellenére több mint háromszáz iskola még mindig kerti budival várja a gyermekeket, az oktatási intézmények 15 százalékának továbbra sem sikerült megszereznie a tűzvédelmi engedélyt. A román tanügynek csak egyik, töredéknyi arányt kitevő  „végtermékét” jelentik a rendkívül népszerű informatikusok. Ugyanez a rendszer termeli ki az összes iskolaelhagyót, a képességvizsgákon, érettségin megbukókat, az Európában a legjelentősebb arányban hazánkban előforduló funkcionális analfabétákat. Jelenlegi helyzetében a román oktatási rendszer még átmenő jegyet is alig érdemel, javulásra pedig az új tanévben is csekély az esély. Ideiglenes vezetők és végtelen ambíciójú miniszterek között sodródik és süllyed a rendszer, egyre mélyebbre.