Amikor hírét vettem, hogy már ott van a pad a központi református templom autóbusz-megállójánál, csak azt mondtam: ez már igen! Ilyen gyorsan ritkán lép az illetékes.
Dicséret és őszinte köszönet érte. De ha már lúd, legyen kövér! Hasonló gyors megvalósítást szeretnénk látni a tervezőintézettel szembeni megállónál, ahol volt valamikor pad és hátsó üvegfal is, de pad már rég nincs, és az üvegfalnak is csak a harmada maradt meg. Örömmel köszönnénk meg a közösség nevében, ha újra kényelmesen várhatnánk az autóbuszokra.
Tudtommal nem a város vezetésének, hanem a postának a gondja lehetne a levélküldeményeket fogadó, egykor szép, de már szerep nélkül maradt, már semmire sem váró piros fémtároló. Most olyanok, mint a mosdatlan utcagyerek. Ha még valaki küld postán levelet, azt a postahivatal melletti két – valamivel jobb állapotban lévő – ládába dobja. Szedjük össze azokat, amelyek csak csúfítják a városképet.