A jelenség az elmúlt két hétben ismét tetten érhető volt, az intézet ugyanis egymás után bocsátotta ki egyebek mellett az életszínvonalra vonatkozó különböző felméréseinek eredményeit. Ezek pedig továbbra sem a kormánypropagandának kedveznek, mely minden áron azt igyekszik elhitetni az istenadta néppel, hogy mennyire jó úton is jár az ország a bölcs szocdem vezetés alatt.

A történet egyébként nem új, de a szédítően dübörgő gazdaság árnyékában az életszínvonal valahogy nem akar nekirugaszkodni, sőt, úgy tűnik, inkább lejtmenetben van. Az adatok ugyan tavalyiak, ám hacsak időközben valami csoda nem történt – amit elmulasztottunk észrevenni –, 2019-ben is hasonló cipőben járunk. Mert országos szinten nőtt ugyan az átlagjövedelem, de ezzel párhuzamosan az árak is tisztességesen nekilódultak, legyen szó szolgáltatásról vagy napi betevőről, és ez a tendencia az előrejelzések szerint fennmarad a továbbiakban is. Ilyen körülmények között nem túlságosan elrugaszkodott úgy vélni, hogy a 2018-ra érvényes adatok – melyek szerint a háztartások több mint 37 százaléka csak nehézségek árán képes a havi folyó kiadásait kifizetni, a családok nyolcvan százalékának pedig valamilyen gondja akad ezen a téren – az idei évben is, kisebb eltérésekkel, de hasonlóak. Ide kívánkozik ugyanakkor az intézet egy másik, valamivel korábbi elemzésének eredménye, mely szerint országos szinten a munkavállalók mintegy 30 százaléka keres minimálbérnek megfelelő összeget (ez nagyjából 1,7 millió embert jelent). Ha ehhez hozzáadjuk, hogy hányan kaphatnak a minimálbérnél alig pár száz lejjel többet – erre sajnos nem terjedt ki a vizsgálat –, eléggé tiszta képet kaphatunk a romániai átlagpolgár pénzügyi lehetőségei és a kormány által hirdetettek közötti szakadéknyi különbségről.

Ami talán a legelkeserítőbb, hogy bármennyire elgondolkodtató adatok is látnak napvilágot, az országot kormányzó társaság zavartalanul ülteti életbe felelőtlen pénzszórásról szóló populista intézkedéseit, miközben egyre sokasodnak azok a jelek, melyek egyértelműen mutatják: bizony az államkassza az ürességtől kong, s valahonnan mindenáron pénzt kell keríteni. Ha máshonnan nem, hát hitelből, amit majd csak később törleszt az ország (s annak minden polgára). Hogy az egyik fizetéstől a másikig éppen elevickélőknek erre pontosan miből is telik majd, azzal most nincs idő foglalkozni. Végül is rongyos kabátban is lehet menetelni, fontos, hogy mindig csak előre!