Az őrkői cigányság nagy része külföldön dolgozik, alig harmincan-negyvenen vannak alkalmazásban a TEGA-nál, a többiek munkanélküliek, és gyermekeikkel együtt nyomorban élnek – foglalja össze a több mint háromezer lelket számláló sepsiszentgyörgyi roma telepiek helyzetét Ruzsa Pál, a közösség felelőse, az Amenkha Egyesület elnöke. Az őrkőiek Pali bácsija abból az alkalomból tájékoztatott a legszerencsétlenebb családok kilátástalanságáról, hogy Majláth Attila, a Sepsi Rádió Szociális háló rovatának vezetője kezdeményezésére összefogásra szólítják fel a helyieket egy hajléktalanul maradt férfi megsegítésére.
Ötves Cionka Miklóst az Őrkő telepiek Sonka Ignácnak szólítják, szinte senki nem tudja, mi az igazi neve. Jelenleg takarító az Amenkha Egyesületnél, korábban dolgozott a vízüzemeknél, a bútorgyárban, az önkormányzatnál, a gépgyárban. Rendes embernek tartják, de valahogy mégis akadnak ellenségei. Erre utal az a tény, hogy a tavasz elején felgyújtották a konténerlakását, ha éppen nem megy gyufát vásárolni, lehet, hogy benne égett volna. „Benne égett a munkakönyvem, a Stainer hegedűm, az Weltmeister akkordeonom, az egész gúnyám. Gyufám nem volt, az ajtó olyan, ha a szél jobban megfújta volna, akkor is kinyílik. Úgy gondolom, hogy valaki begyújtotta. Hallgatóztam egyiktől es, másiktól es, de senki sem olyan buta, hogy elárulja magát. Látták, hogy begyúlt a konténer, de hogy ki mit csinált, azt nem mondták.” Korábban is sok bosszúság érte amiatt, hogy a fiatalok többször kifeszítették az ajtót, dobálták az ablakát, éjszaka ugráltak a dobozlakás tetején. Lapunknak azt mondta, többször kérte az önkormányzattól, hogy költöztessék el a konténert jobb helyre, vigyék ki a bánya alatti völgyből, de nem sikerült eredményt elérnie. Arra panaszkodott, hogy minden akkor kezdődött, amikor közel tíz esztendővel ezelőtt az önkormányzat lebontatta a házát, pedig annak volt engedélye, de nem tudta felmutatni, mert elveszítette. Helyette kapta a konténert, ott élt az utóbbi években, amióta leégett, egyik öccse istállójában rendezkedett be, nemsokára onnan is mennie kell.
Ruzsa Pál szerint, ha minden anyag megvolna, közösen fel tudnának építeni Sonka Ignácnak egy négyszer négy méteres házat a rokonai udvarán. A pórul járt már vásárolt egy raklap téglát, még kellene háromszor ennyi, tizenöt zsák cement, egy szekér fenyőfa, gipszkarton és pléh a tetőnek. „Én például lennék a kőműves, és vannak a szociális munkások, ők segítenének” – mondta az őrkőiek képviselője. A helyi közösségi házban tartott hétfői rögtönzött megbeszélésen eldöntötték, az építőanyag egy részét megpróbálják beszerezni, a többihez támogatókra lenne szükség.
Ötves Cionka Miklós esetére Péter Szabolcs, a Sepsi GAL Egyesület munkatársa hívta fel korábban az önkormányzat figyelmét. A közösségfejlesztő szakember lapunknak azt mondta, tájékoztatta Tóth-Birtan Csaba alpolgármestert, akitől megtudta, hogy nincs szükséglakása az önkormányzatnak, a szociális lakásoknál pedig többszázas a várólista. Kérdésünkre Majláth Attila hangsúlyozta, az eset megszellőztetésével nem lavinát akarnak elindítani, hogy minden bajba jutott segítséget kérjen a médián keresztül, céljuk, hogy a közösséget arra ösztönözzék, fogjanak össze, és ők segítsék azokat, akik a leginkább rászorulnak.
Az Őrkő telepiek nyomoráról igazán az tud megbizonyosodni, aki ellátogat oda – szögezte le Ruzsa Pál. A kőbánya alatt húzódik meg a súlyosan beteg Lakatos Aranka, szintén beteg férjével és öt gyermekével. A kalyibához közeledve elszörnyülködtünk, hogy heten laknak a düledezőfélben lévő tákolmányban, aminek nincs alapja, bármikor elviheti a víz. Az asszony szinte sírva ecseteli helyzetüket, segítségre lenne szükségük, nem tudják, kihez forduljanak. Alig néhány perce beszélünk, nehezen kap levegőt, asztmás gyógyszeréért kiált sérült lányának, aki tizennyolc éves koráig állami gondozásban nevelkedett, „azután kitették”. Ruzsa Pál egy másik nagyon súlyos esetről is beszámolt. „Egy asszony iskolás gyermekével lakik olyan körülmények között, hogy a házból az oldalán keresztül ki lehet látni, pokróccal van körülvéve, két méter széles, három méter hosszú. Már többször összedőlt, egyszer kapott gyorssegélyként 300 lejt, abból vettünk fát, cementet, de a mart beszakadt, és újból összedőlt. Nem tudom, mit tudunk csinálni, hogy a télen ne fagyjon bent a gyermekkel.”
Rövid látogatásunk nem deríthet fényt minden nyomorban élő őrkői család helyzetére. Annyi bizonyos, sokan élnek olyan embertelen körülmények között, aminél alább már nem lehet jutni. A közösség vezetői jó szándékkal szólítják meg a telep lakosságát, hogy fogjanak össze azok megsegítésére, akik önerőből képtelenek kimozdítani sorsukat, és számítanak arra, Sepsiszentgyörgy nem hagyja magukra őket, s ha ők maguk is tesznek felemelkedésükért, támogatók is kerülnek.