A szociáldemokraták második teleormani főnöke roppant büszke arra, hogy az első női kormányfő Romániában (mintha elfelejtette volna, hogy elődje, a vaskezű Liviu Dragnea csak egy bábot keresett erre a tisztségre), de bő másfél év alatt sem tudott belenőni szerepébe: akkor kezdte a szövetségesei kegyeit keresni, amikor azok már kivonultak a kormányból (amit azóta meg is bántak, hiszen Tăriceanu pártja szédületes gyorsasággal olvad, várhatóan már a választások előtt lenullázódik), és ugyancsak most jutott eszébe, hogy a magyaroknak is megmutassa a mézesmadzagot. De ezt is milyen fonákul: egyeztetések, tárgyalások, indoklás és az érintettek megkérdezése nélkül. Így megy ez a 2016-os választások óta: a fővezérek mindig hirtelen álltak elő valamivel, amit szűk körben főztek ki, és amiről az SZDP többi vezetője és a koalíciós partnerek is csak a sajtóból értesültek. Ilyenformán, gondolomra váltogatták a minisztereket is, miközben folyamatosan azt fújták, hogy remekül állnak a dolgok...

Olyan remekül, hogy a kormány bukása elkerülhetetlennek látszik. Ezért kapkod most a pártütőkhöz és az RMDSZ-hez is Viorica Dăncilă. Pedig nincs olyan nagy félnivalója: igaz, hogy már nem rendelkezik parlamenti többséggel, de az ellenzék sem tudott összeállni, tehát akár az év végéig is a helyén maradhat, sőt, az is lesz, akire mutogatni tudjon a kudarcai miatt. (Ezek egyike a jövő évi költségvetés, ami aligha fog novemberben elkészülni, mert az idén még nagyobb lyukat kell befoltozni rajta, mint tavaly.) Volna tehát ideje helyrehozni ezt-azt a saját hatáskörében, ha valóban akarná. De még azt sem látszik észrevenni, hogy szándéka átlátszóbb az üvegnél is...

Ha komolyan gondolná, hogy tenni kell valamit a magyarokért, kezdhetné az úzvölgyi temetőfoglalás törvényes mederbe terelésével, az eredeti állapot helyreállításával és a törvényszegők felelősségre vonásával. 100 év alatt felhalmozott gondjaink megoldását nem várhatjuk tőle, de ez még beleférne az idei naptárba. Végül is emlékeznie kell arra, hogy miért vonult fél éve ellenzékbe az RMDSZ. Persze lehetne ennél többet is tenni: csak szándék kérdése, hogy a székelyföldi prefektusok és a valószínűleg szintén államkincstárból támogatott „civil” aktivisták jogi álcába bújtatott magyarellenes lendületéből visszavegyenek. Jó lenne természetesen a kisebbségi törvény is – csak ne járjunk úgy vele, mint a MOGYE esetében, ahol szintén büntetlenül marad a törvénysértés esztendők óta. Tényleg elvárja a kormányfő, hogy higgyünk a jóindulatában?