Ezen a napon 10,30 lejre vásároltam ott, és 50 lejes bankóval akartam fizetni, de a pénztárnál nem volt elég apró, ezért összekerestem a zsebeimet, és végül sikerült is pontos összeget átadni. A többi pénzt visszatettem a zsebembe, és továbbmentem. Később egy gyógyszertárba is betértem, ahol több mint 250 lejt kellett fizetnem a receptre felírt orvosságokért. Akkor vettem észre, hogy hiányzik két darab 50 lejes bankóm. Bánatosan mentem haza, otthon még egyszer kiforgattam a zsebeimet, azt is megnéztem, hogy nem hagytam-e otthon azt a pénzt, de hiába. Délután visszamentem az olcsó áruk boltjába, ahol a pénztárosnő nem is várta, hogy kérdezzem, mosolyogva adta vissza az elveszett pénzemet, ami észrevétlenül csúszott ki a zsebemből. Nagy öröm és megnyugvás, hogy ilyen emberek között élhetünk!

DEMES CSABA, Sepsiszentgyörgy. A brexit egyre gyakoribb téma a sajtóban, elég sok mindent közölnek róla, de a legfontosabbat mindig kifelejtik: mi az oka annak, hogy az angolok ilyen elkeseredett lépésre szánták el magukat? Pedig igen egyszerű a magyarázat: rájöttek arra, hogy az EU rossz irányba halad, vaskalapos vezetői az igaz­ságtalan, önkényes döntések, hazugságok, zsarolások  mesterei, és ennek jó vége nem lehet. Brüsszelben a demokráciát úgy értelmezik, hogy csak egyetlen milliárdos akarata érvényesülhet a 28 tagállam 4-500 millió polgárával szemben. A jogállamiság nevében úgy turkálnak a tagállamok belügyeiben, mint disznó a szemétdombon, az önrendelkezést maholnap elfelejthetjük. Nagyon bánt, hogy az európai emberek nem tanultak semmit a múltból, sőt inkább elbutultak, már azt sem veszik észre, hogy egy újabb birodalom építésén dolgoznak. Csak remélni lehet, hogy végül a keresztény értékek győznek, és minden nemzet szabadon élhet saját kívánságai szerint. Mi, magyarok nem a lottón nyertük a szabadságunkat, kegyetlen véráldozatot hoztunk érte, és mivel nem erőltetjük rá senkire az ételeinket, szokásainkat, elvárjuk, hogy mások is tiszteletben tartsák a mieinket!

N. N., Brassó. Sokan elégedetlenek mostanában a Tega szolgáltatásaival, mi is úgy érezzük, hogy kicsit túllőtt a célon a köztisztasági vállalat. Nagyon egyetértünk azzal, hogy a szemetet össze kell gyűjteni és az újrahasznosítható anyagokat vissza kell nyerni belőle, de nem mindig lehet a cég elvárásait teljesíteni. És emiatt a vétlen ügyfeleket büntetik! Konkrétan arról van szó, hogy nyugdíjas, egy háromszéki faluban lakó szüleinknek mi visszük ki 50 kilométerről, a szomszéd megyéből a műanyag palackokat, hogy legyen, amit kitenni a szelektív gyűjtés napján, s ne bírságolják meg őket. De nem csak mi vagyunk ilyen helyzetben, falun ugyanis még elég sokan vannak olyanok, akik nemigen vásárolnak műanyagba vagy fémbe csomagolt termékeket. Vizet a kútból húznak, tejet a tehénből fejnek, baromfit tartanak, konzervre, üdítőre, sörre nem adnak ki pénzt, az ünnepekre való kevés pálinka és bor is saját készítésű, és évekig, évtizedekig használt edényekben tárolják. Mivel kis étkűek és mozogni is tudnak, élelmük jelentős részét maguk termelik meg a kertben. Vesznek ezt-azt a boltban is, de többnyire olyan árut, aminek a papírját eltüzelik – például szappanból is szilárdat használnak. Samponos, mosogatószeres flakon pedig nem ürül olyan gyakran, ahogy ezt a Tega megköveteli. Értjük mi, hogy a többség sok hulladékot termel, de arra is kellene megoldást találni, hogy a (kényszerből vagy meggyőződésből) környezetbarát háztartásban élők ne kelljen máshonnét hozassanak szemetet maguknak!