Donászy Magda: Odvas fában
Odvas fában vadméhek
Don-diri-dongó
Zongó-bongó
Gyűjtik a zamatos,
Friss mézet.
Éhes mackó széjjelnéz:
Brummogi mackót
Irgum-burgum
Csalja a zime-zum
Lépesméz.
Zengő méhek, nézzétek!
Brummogi mackó
Torkos mackó
nyalja a zamatos,
Friss mézet.
Loncsos mackó, megjárod!
Zümmögi méhek
Nem sajnálják
Tőled a zime-zum
Fullánkot.
Odvas fában vadméhek
Brummogi mackót
Százan szúrják,
Vége van a falánk
Kedvének.
Lackfi János: Fiúk dala
Az összes lány dilis,
Azt, hogy miről susog,
Hiába is vered,
Nem mondja meg: titok.
Mind kastélyban lakik,
Van húsz aranylova,
De azért nem lovon
Hozzák a suliba.
Kertjükben egy fa van,
Igazgyöngyöt terem,
Szekrényükben csoki,
Cukor töméntelen.
A falból zene szól
Náluk, ezt szeretik,
Táncol, pörög-forog
Éjt nappal mindegyik.
A ruhájuk selyem,
Gyémántjuk igazi,
Már ha ezt a mesét
Beveszi valaki.
Mind nyelvet nyújtogat,
S ha felrúgod ezért,
Bőg és árulkodik:
Még te kapsz büntetést.
Körmükre szíveket
Tollukkal festenek,
Kibírhatatlanok,
S belénk szerelmesek.