A kortárs román irodalom egyik legsokoldalúbb személyiségével találkozhatott a pulzArt közönsége péntek délután a sepsiszentgyörgyi Tein Teaházban – a Lavinia Braniștével tartott közönségtalálkozó azonban nem csak az író fiatalsága okán illeszkedett oly nagyon a fesztivál szellemiségébe, hanem azért is, mert olyan alkotóról van szó, aki sokrétű tevékenységet folytat, bátor, stílusában pedig egyszerűségre, hitelességre törekszik.
Ezt emelte ki a sepsiszentgyörgyi közönség számára már jó ideje ismerősnek számító Adrian Lăcătuș brassói irodalomkritikus is, miután Szonda Szabolcs, a Bod Péter Megyei Könyvtár igazgatója házigazdaként köszöntötte a meghívottakat és a szép számban megjelent érdeklődőket. A brăilai születésű, 36 éves, műfordítóként, prózaíróként és gyermekirodalmi alkotóként ismert Lavinia Braniște pedig szavak helyett nagy sikerű regénye, a 2016-ban több díjjal is elismert Interior zero egy részletének felolvasásával mutatkozott be, hogy aztán ugyanezen mű egy másik részletét magyarul is megismerhessék az érdeklődők. A regény a korporációk világába enged bepillantást a megfigyelés részletességével, hitelesen, humorosan. Folyamatosan változó környezetünkben, életünkben nagy szükség van az ilyen témákat is feldolgozó művekre – vélekedett Adrian Lăcătuș. Lavinia Braniște pedig arról vallott, hogy miként születnek írásai.
Nem vonzotta őt különösebben ez a világ, csak szembejönnek vele emberek, történnek különféle dolgok, és ő szereti megfigyelni ezeket, az írás során pedig történeteket akar elmesélni. Bár nem nevezné önéletrajzi regénynek az Interior zerót, azért van némi ilyen jellegű háttere is a műnek, hiszen narrátor-hőséhez, Cristinához hasonlóan maga is titkárnőként dolgozott egy hasonló vállalatnál – élete egyik katartikus pillanata volt, amikor felmondott, és úgy döntött, könyvet ír, ott szerzett élményeit, tapasztalatait is felhasználva.
Műhelytitkaiból is megosztott párat közönségével: Kolozsvár és Bukarest után most éppen hazaköltözött Brăilára, és az ott élő asszonyok vallásosságának titkaiba kezdett elmerülni – úgy is véli, hogy sokkal inkább valahol ott rejtőzik Románia igazi arca, nem Kolozsváron vagy Bukarestben –, de arról is vallott, hogy miként vezetett az útja a műfordítástól a gyermekirodalomig, ugyanis éppen ilyen műveket fordítva merült fel benne, hogy talán maga is írna meséket – Rostogol malackáról pedig már több kötete is megjelent.