A kortárs román irodalom egyik legsokoldalúbb személyiségével találkozhatott a pulzArt közönsége péntek délután a sepsiszentgyörgyi Tein Teaházban – a Lavinia BraniÈ™tével tartott közönségtalálkozó azonban nem csak az Ãró fiatalsága okán illeszkedett oly nagyon a fesztivál szellemiségébe, hanem azért is, mert olyan alkotóról van szó, aki sokrétű tevékenységet folytat, bátor, stÃlusában pedig egyszerűségre, hitelességre törekszik.
Ezt emelte ki a sepsiszentgyörgyi közönség számára már jó ideje ismerÅ‘snek számÃtó Adrian LăcătuÈ™ brassói irodalomkritikus is, miután Szonda Szabolcs, a Bod Péter Megyei Könyvtár igazgatója házigazdaként köszöntötte a meghÃvottakat és a szép számban megjelent érdeklÅ‘dÅ‘ket. A brăilai születésű, 36 éves, műfordÃtóként, prózaÃróként és gyermekirodalmi alkotóként ismert Lavinia BraniÈ™te pedig szavak helyett nagy sikerű regénye, a 2016-ban több dÃjjal is elismert Interior zero egy részletének felolvasásával mutatkozott be, hogy aztán ugyanezen mű egy másik részletét magyarul is megismerhessék az érdeklÅ‘dÅ‘k. A regény a korporációk világába enged bepillantást a megfigyelés részletességével, hitelesen, humorosan. Folyamatosan változó környezetünkben, életünkben nagy szükség van az ilyen témákat is feldolgozó művekre – vélekedett Adrian LăcătuÈ™. Lavinia BraniÈ™te pedig arról vallott, hogy miként születnek Ãrásai.
Nem vonzotta Å‘t különösebben ez a világ, csak szembejönnek vele emberek, történnek különféle dolgok, és Å‘ szereti megfigyelni ezeket, az Ãrás során pedig történeteket akar elmesélni. Bár nem nevezné önéletrajzi regénynek az Interior zerót, azért van némi ilyen jellegű háttere is a műnek, hiszen narrátor-hÅ‘séhez, Cristinához hasonlóan maga is titkárnÅ‘ként dolgozott egy hasonló vállalatnál – élete egyik katartikus pillanata volt, amikor felmondott, és úgy döntött, könyvet Ãr, ott szerzett élményeit, tapasztalatait is felhasználva.
Műhelytitkaiból is megosztott párat közönségével: Kolozsvár és Bukarest után most éppen hazaköltözött Brăilára, és az ott élÅ‘ asszonyok vallásosságának titkaiba kezdett elmerülni – úgy is véli, hogy sokkal inkább valahol ott rejtÅ‘zik Románia igazi arca, nem Kolozsváron vagy Bukarestben –, de arról is vallott, hogy miként vezetett az útja a műfordÃtástól a gyermekirodalomig, ugyanis éppen ilyen műveket fordÃtva merült fel benne, hogy talán maga is Ãrna meséket – Rostogol malackáról pedig már több kötete is megjelent.