Az unió tanácsa azért is javasolhatta LCK-t főügyésznek, mert elszörnyedt, amikor meglátta az EU-biztosok névsorát, mivel közülük tíznek vannak olyan problémái, mint a tőlünk odaküldött ólomsúlyú Rovana Plumbnak, akinek tisztáznia kell zűrös pénzügyeit. No már most, ha Codruţa odakerül főügyésznek, akkor ezek mind megnézhetik magukat, hisz a világ összes tévécsatornája élő egyenesben fogja közvetíteni, ahogy az ő vádjai alapján a biztosokat börtönbe vetik. A mi kormányunk Kövesi főügyészi kinevezése ellen foglalt állást. Azt mondják, hogy Dăncilă asszony ismét egy nagyot bakizott, amikor azt akarta mondani, hogy mindenkire érvényes az ártatlanság vélelme, de Kövesi kapcsán ez úgy hangzott el, hogy mindenkire a bűnösség vélelme érvényes. Pedig ő – nagyon helyesen – úgy gondolta, hogy LCK-t bűnösnek tartja, amíg ő maga be nem bizonyítja ártatlanságát. Ez nálunk korábban, Kövesi főügyészsége alatt is így működött, mert a gyanúsítottaknak kellett ártatlanságukat igazolniuk.

A szociáldemokraták Kövesi-ellenes magatartása ellenére Románia uniós nagykövete mégis rá szavazott, mert telefonált neki Iohannis. Biztosan Kövesi szólt Iohannisnak, hogy tegyen már valamit az ő érdekében, és akkor, majd ha már elmúlik az elnöksége, mint egy hosszan tartó nátha, és megszűnik az immunitása, nem fogják lefújni a port nagyszebeni házvásárlási aktáiról és nem vádolják meg. Mert ugyebár Iohannis is be lehet rezelve, hisz rábizonyíthatnak ezt-azt, akár Băsescura a besúgást. A kormánypártnak tulajdonképpen vállalnia kellett volna Kövesi brüsszeli karrierjének egyengetését, mert ha Iohannis ismétlőre bukik elnökségből, a mostani ellenzék meg hatalomra kerül, akkor LCK ott, Brüsszelben jobb helyen lesz, mint ha hazajönne, és netán ismét kineveznék korrupcióellenes főügyésznek. Mert akkor aztán igazán jaj lesz mindazoknak, akik ellene fordultak. Ha viszont EU-s főügyészi székbe kerül, akkor szüksége lesz itteni volt segítőire, főleg a titkosszolgálatokra, amelyekkel megállapodásokat kötött. Azok aztán bárkit lehallgathattak, és olyan (ki)válogatott információkkal szolgálhattak az igazságszolgáltatásnak és a közvéleménynek, amelyekkel sikeresen tehettek tönkre bárkit. Kitűnő módszereik voltak, például a vádalku: ha téged meggyanúsítottak, de te (akár ártatlanul is) bemártottál még két személyt, akkor futni hagytak. Aztán azok, akik így bekerültek a lerbe, ismét bemártottak két-két személyt, és így tovább.

Ezért volt ám hatékonysága a korrupcióellenes harcnak és nőtt exponenciálisan a gyanúsítottak száma! Mert nálunk ugyebár mindenki potenciális bűnöző. Még a marosvásárhelyi katolikus iskola működését is korrupciós ügyként kezelték. A becslések szerint az összes DNA-ügy 42 százaléka hivatali visszaélés volt, ami tulajdonképpen nem is korrupciós kázus.

A DNA aktívan részt vehetett a politikai harcokban, és általában a hatalmon levők érdekeit szolgálta. Kiszámigálták azt is, hogy az LCK uralkodása alatt 712 gyanúsítottról végül kiderült: ártatlan. Valami nagyon jól működött az igazságszolgáltatás háza táján, akárcsak a kommunizmus koncepciós pereinek idején, hisz például Ludovic Orban ellen is folyt bűnvádi eljárás, és ő azt mondta 2013-ban, hogy a hölgy főügyésszé való kinevezése „elfogadhatatlan árulás volt” Pontától, mert LCK Traian Băsescu embere, neki volt a jobbkeze az egész lealjasított rendszerben, amelyet az exállamelnök hozott mozgásba. Azóta sok víz folyt le a Dâmboviţán, és most Orban azt állítja, hogy főügyésszé való megválasztása hatalmas siker, amihez Klaus Iohannis és a liberális európai parlamenti képviselők járultak hozzá. Végül is, ha LCK Brüsszelbe kerül, exportálhatjuk az itthon feleslegessé vált bilincseket.