Zongorajátékkal kezdődött az előadás, miközben felsorakoztak és bemutatkoztak a szereplők, majd a rendező tapsjelei nyomán elkezdődtek a jelenetecskék, amelyek egy család történetét igyekeztek bemutatni. Hogy pontosan miről szól a történet, az nem derült ki egyértelműen, egyrészt azért, mert állandóan felcserélődtek a szerepek, másrészt pedig azért sem, mert az előadásban nem volt párbeszéd, csak a mesélő szavai segítettek eligazodni a nézőknek ebben a szertelenségben. Mintha némafilmet láttunk volna, ahol egy rövid szövegben elmesélik a nézőnek, hogy miről szól a következő jelenet, majd zongorajáték kíséretében megelevenedik előtte mindaz, amiről korábban értesült. Egy különös család tagjairól, összetartozásról, pénzről, bosszúról és természetesen a végtelen szerelemről szólt az előadás, mely a szöveg nyomán végül is érthető volt, csak az összefüggéseket nem lehetett tisztán kivenni a kis művészek suta játékából. Nem volt hosszú a produkció, de mindenki lelkesen játszotta a szerepét, látszott, hogy komolyan vették feladataikat.

A Play! Mobile projekt a Magma Kortárs Művészeti Egyesület, a Pro Progressione (HU), Kulturanova (RS) a „di mini teatro” (FR) szervezésében, valamint a Meet Lab (HU) együttműködésével zajlik, és valójában arról szól, hogy négy ország – Franciaország, Szerbia, Magyarország és Románia – három-három helyszínén egy öt napig tartó tábor során olyan előadásokat készítenek a színház és a képzőművészet eszközeivel a fiatalok, melyek az adott településre, közösségre jellemzőek. A karakterépítéstől a párhuzamos történetírásig sok mindennel megismerkedhetnek a résztvevők, a nemzetközi alkotócsapat segítségével elsajátíthatják a NarrAktív technikának nevezett színházi módszert, az ötnapos műhelymunka végén pedig bemutatják közösen kitalált történetüket a település alkalmi közönségének.

Kispál Ágnes Evelin médiaművész lapunknak elmondta, hogy a Magmát a kezdeményező budapesti Pro Progressione szervezet hívta meg ebbe a projektbe, és hogy a rendezvénysorozat korábbi állomása Csernátonban volt, ahol a Haszmann Pál Múzeum különböző helyszíneit körüljárva szabadtéren mutatták be az előadást, a jövő héten pedig Barót lesz a következő helyszín. Mint megtudhattuk, még a történetírás előtt különböző rajzok, mozgások alapján karaktereket találnak ki a résztvevők, melyek közül végül csak a legerősebbek maradnak benne a darabban. A karaktereket felruházzák saját élettörténeteikkel, és ezek egymáshoz való viszonyaiból alakítják ki a cselekményt. Az így összeállított előadások tehát nagyon erősen tükrözik a résztvevők világlátását, és nyilván arról a közegről szólnak, melyben alkotóik élnek, amit nap mint nap megtapasztalnak. Csernátonban egy igazi alkotótáborban vettek részt a fiatalok, és ott született meg az előadás, az Őrkőn pedig nappali tábor formájában, reggel 10-től este 6-ig tartó műhelyfoglalkozások során készültek fel a pulzArt részeként bemutatott produkcióra.

A nemzetközi projekt tizenkét helyszíne közül az őrkői a hetedik volt, ahol a Máltai Szeretetszolgálat A nő mint esély programjának közreműködésével sikerült lebonyolítani ezt a kezdeményezést. Bár itt is szabadtéri helyszíneken szerették volna közönség elé vinni az előadást, a gyermekek kérésére végül a közösségi házban került sor a Végtelen szerelem bemutatójára. Czegő Tünde, A nő mint esély program munkatársa lapunknak elmondta, hogy nagyon fárasztó volt a gyermekek számára az elmúlt hét, de valamennyien kitartottak, és az a tény, hogy az Őrkőn sikerült bemutatni egy ilyen előadást, fantasztikus eredmény a részükről.