Ekkorra már egyre többen vélték úgy, hogy a húsz évvel korábban életre hívott erdélyi magyar demokrata szövetség sok szempontból kifogásolható politikát folytató párttá alakult, vezetői önös érdekei előrébb valóak lettek a magyar közösség gondjainál, feladta az eredeti célokat, belső ellenzéke teljes kirekesztésével ellehetetlenítette az oly szükséges kontrollt, belesimult, majd belesüllyedt a Dâmboviţa-parti politizálás mocsarába. Megérett az idő a változásra, ezt jelezte Tőkés László 2007-es EP-választásokon elért sikere is, amikor az RMDSZ-ből kirekesztve, függetlenként indulva, a szövetséggel szemben elnyerte az erdélyi magyarság egyharmadának támogatását.

Ilyen közhangulatban indult útjára az MPP, 2008 márciusától immár hivatalosan is bejegyzett pártként. Az erdélyi magyar pluralizmust akarták megteremteni, nagy volt a lendület és hatalmas a várakozás is, az önkormányzati választásokon borítani ugyan nem tudtak, de jelentős sikert értek el. Innen azonban megindult a lejtmenet, amely azóta is tart. Hiába volt meg a jó szándék, az erdélyi magyar jobboldalra sodródott politikusok nem tudtak felnőni a feladathoz, a belső viták, ellentétek két párttá cincálták szét az MPP-t. És nem tudott megerősödni az RMDSZ alternatívája azóta sem, a két kis párt mindent megtesz, hogy ellehetetlenítse önmagát.

Az elmúlt tíz év során semmit nem tanultak saját hibáikból az önmagukat RMDSZ-szel szemben meghatározó politikusok. Az MPP éppen nemrég zárta ki soraiból egyik legsikeresebb emberét, Székelyudvarhely polgármesterét, az ügy hátteréről keveset tudni, de messziről bűzlik, hogy valami nagyon mocskos. Az EMNP egy vitatható választás után másodszor is felkent elnökéről náci karlendítéses fiatalkori kép lepte el a világhálót. Állítólag a versenyben alulmaradt ellenfele próbálja őt befeketíteni, de a vádaskodáson túl érdemi válasz nem érkezett az igencsak kínos momentumra. Belső le- és elszámolásokkal van elfoglalva mindkét kis párt, és ez lassan felőröli csöppnyi, még megmaradt hitelüket, támogatottságukat is. Mondhatnánk, hogy az ő bajuk, megérdemlik, csakhogy velük együtt temethetjük az erdélyi magyar többpártrendszer reményét is.

Az RMDSZ, amely a vetélytársak megjelentével önmérsékletre, politizálása, prioritásai átgondolására kényszerült, lassan újra nyugodtan hátradőlhet. Ám azért, hogy nem sikerült az erdélyi magyarságnak kialakítania egy egészséges, kétpólusú politikai rendszert, mely lehetőséget teremt a versenyre az önkormányzati választásokon, de képes az összefogásra szórványban, a parlamenti választásokon és minden alkalommal, mikor jelentős magyar ügyről van szó, nemcsak az RMDSZ okolható, hanem a két kis párt is, melyek felelőtlenül eljátszották a hozzájuk fűzött reményt és a választás szabadságának lehetőségét.