Amikor nagyanyám meglátogatta az édesanyját, három napra volt szüksége. Egy nap oda lovas szekérrel, egy napot töltött ott.
Beszélgettek, és meghallgatták a legújabb eseményeket. Dolgoztak egy kicsit a kertben és a konyhában. Harmadik napon: indulás haza.
Amikor édesanyám ment látogatóba anyjához, két napra volt szüksége. Vonaton utazott. Szerencsés esetben jó volt a csatlakozás, és az első nap ott maradt nála.
Megbeszélték a legújabb eseményeket, és másnap irány haza.
Amikor én látogatom meg anyámat, elég egy fél óra. Autóval megyek, és csak tíz percre állok meg, mert a gyerekek nyugtalanok, unják magukat, és valamit még vásárolni is szeretnék.
Ha egy szép napon az én lányom jön látogatóba, vajon mennyi időre lesz szüksége?
A falu kútjánál találkoztak
férfiak, nők és gyerekek.
Ráértek beszélgetni, megtárgyalni az eseményeket,
és segítettek egymásnak megtölten a korsókat,
kannákat, vedreket.
Hazafelé vigyázni kellett a vízre, ki ne loccsanjon.
Volt idejük imádkozni is.
Mára már minden házba bevezették a vizet.
Senki sem mozdul ki vízért. Otthon maradnak.
Sokkal kényelmesebb és gyorsabb.
De... nincsen kivel beszélgetni,
gondolkozni és kihez imádkozni...
