Ideje lenne végre felébrednie önkormányzatunknak nagy, merész álmodozásaiból, és mélygarázs, sárkánydomb, oktató-szórakoztató kalandpark stb. magasröptű tervei után kalandozzon egyet Székelyföld kultúrfővárosának peremén is.
Mondjuk például becses Jókai Mór írónk nevét megbecstelenítő utca azon járdáin, amelyekről még mindig csak mi, lakók álmodozunk továbbra is merészen a XXI. század második évtizedének végén. Ígérjük, hogy az illetékes útszéli sétája, ha nem is szórakoztató, de roppant tanulságos és élménydús lehet a közvetlen közelében száguldó autók porködében – vagy, ha esik, permetzuhanyában –, lószar rusztikus illatával vegyülő kipufogógázok légköri jelenségeiben.
Mi, itteni lakosok sajnos kissé poros kenyérrel és mindennapi mérgünk savanyú sójával tisztelhetjük meg, mondjuk, épp a házaink közvetlen közelébe telepített két építőanyag-lerakat előtt. Így aztán a tekintetes, szakavatott önkormányzati ember TIR kocsik, daruk, targoncák fergetegében és idegtépő zajában elmélázhat azon, hogy ugyan ki lehetett az a buzgómócsing, aki engedélyt adott e vállalkozások működésére egy olyan keskeny utcában, ahol se járda, se csatornázás nincs, ahol por, kipufogógáz, ásványolaj szennyez egy több évtizede lakott és rohamosan fejlődő városrészt...
Dezső Bernát,
Sepsiszentgyörgy
