A rendezvénysorozat Kisbaconban kezdődött a Benedek Elek Emlékház ötvenéves történetét bemutató kiállítás megnyitásával. Mint Bíró Enikő, Benedek Elek dédunokája, az emlékház jelenlegi gondozója felelevenítette, Elek apó szülőháza már nem létezik, a Mari-lak eredetileg villának épült, hová eleinte nyaralni járt haza a család, aztán 1921 augusztusától, mikor Benedek Elek úgy döntött, hazatelepedik, immár végleges lakóházukká vált. Elmondta, az emlékház avatásakor, 1969. május 25-én kislányként ő tartotta az ollót Király Károly akkori megyei párttitkárnak, aki az avatószalagot elvágta. Felidézte az emlékház – és Elek apó emlékének – gondozóit, hozzátéve: nekik, akik idéntől vették át ezt a szerepet, nem lehet más feladatuk, mint elődeik példáját követni: úgy ápolni Benedek Elek örökségét, hogy tíz, húsz, száz év múlva is emlékezzenek rá.

Születésnapra nem illik ajándék nélkül menni: bár nem lehetett jelen, a sepsiszentgyörgyi Erdő Ernő különleges adománnyal lepte meg az emlékházat e jeles évfordulón. Mint az Imreh István, a Kovászna Megyei Művelődési Központ vezetője által felolvasott leveléből kiderült, egy régebben a nagybaconi kultúrházban kifüggesztett, Horváth István által festett Benedek Elek-portré az ajándék. A festmény valamikor lekerült a kultúrház faláról, sorsáról semmit nem lehetett tudni – egy alkalommal azonban a kultúrház színpada alól, sok lom közül mégis előkerült. Erdő Ernő ekkor magához vette megőrzésre, és most úgy látta jónak, hogy visszaszolgáltassa Nagybacon község lakosságának.

Az emlékház létesítése körül szorgoskodók közül ma már csak Király Károly él. Előrehaladott kora miatt ő sem vehetett részt az ünnepségen, üzenetét azonban eljuttatta a közönséghez: a Bíró Béla tolmácsolta levélben felidézte az emlékház alapításának körülményeit, kiemelve Sylvester Lajos, az akkori megyei kultúrbizottság vezetőjének ez ügyben vállalt kiemelkedő szerepét. Megállapította, akkor is meg lehetett találni a módját, hogy kisebbségi kérdésekben eredményeket lehessen elérni, felrótta ugyanakkor az RMDSZ-nek, hogy e téren ma keveset tesz.

Szoboravató

A déli harangszó Barót egy kis közterére szólította a szoboravatásra összegyűlteket: a Rózsa utcai, tömbházak övezte parkban állították fel Benedek Elek egész alakos szobrát, néhai Gergely István szobrászművész alkotását. A szobor gipszmintáját – mely továbbra is a Bod Péter Megyei Könyvtárban marad – felkérésre készítette Gergely István, kiöntésére azonban mostanáig nem kerülhetett sor. Köztérre való helyezését Szebeni Zsuzsa, a Balassi Intézet – Magyarország Kulturális Központja sepsiszentgyörgyi irodájának vezetője kezdeményezte, Barót városa pedig felkarolta a kezdeményezést, helyet biztosítva a szobornak.

Az avatóünnepségen a város polgármestere, Lázár-Kiss Barna András köszöntőjét követően Zákonyi Botond, Magyarország bukaresti nagykövete beszédében kifejtette, az anyaország nagyon fontosnak tartja, hogy egy új szobor álljon Székelyföld valamely városában, ezért támogatta nemcsak a szobor elkészültét, de a Benedek Elek Emlékévet is. Felszólalásában Benedek Elek pedagógusi munkásságát méltatva elmondta, Elek apó tudatosan fordult a gyermekek felé, hiszen fontosnak tartotta a felnövekvő nemzedékben az egészséges irodalmi tudat, s ezáltal a nemzeti öntudat kialakítását. Pedagógiai elve ma különösen felértékelődik, mikor a klasszikus nevelés háttérbe szorul, a globalizálódó társadalom a gyerekeket is fogyasztókként kezeli – napjainkban ezért egyre nagyobb szerep hárul a pedagógusokra a sajátos nemzeti értékek átadására, hívta fel a figyelmet a nagykövet.

Demeter László, a Pro Bonum Publicum egyesület vezetője, a szoborállítás szorgalmazója beszédében arra emlékeztetett, Erdővidék majd minden települése adott egy vagy több híres személyiséget az egyetemes magyar irodalomnak. Felidézte, egy 1910-es felmérés szerint az akkori Magyarország tíz legismertebb írójából kettő erdővidéki volt, Benedek Elek az ismertségi lista harmadik, Gaál Mózes a hetedik helyet foglalta el. Benedek Eleket a magyar nép, a magyar történelem, a haza iránti ragaszkodás legjelentősebb képviselőjének nevezte, aki 1921-ben, az árral szemben haladva, akárcsak Kós Károly, a hazatelepedés mellett döntött, mert azt vallotta: Erdélyben nagyobb szükség van rá, mint Budapesten. Benedek Elek legfontosabb öröksége, hogy szerteágazó munkásságával a gyerekeket a család, a haza iránti szeretetre nevelte, jelentette ki Demeter László, aki Gergelyné Tőkés Erzsébettel, a szobrászművész özvegyével leplezte le Benedek Elek másfélszeres nagyságú, egész alakos szobrát. Tordai Árpád református lelkész áldását követően a szobor talapzatát az elöljáróságok koszorúi és az ünnepségen közreműködő gyerekek – a Cimbora Napköziotthon és a Gaál Mózes iskola Gyöngyharmat kórusának tagjai – virágai borították be, nemzeti imánk közös eléneklését követően a közönség kezdeményezésére a székely himnusz is felhangzott.

A kisbaconi emlékháznál

Az ünnepségsorozat Kisbaconban egy kincsnek számító kisfilm levetítésével folytatódott: a Székely Nemzeti Múzeum őrzi azt a 16 milliméteres filmtekercset, amelyet az ötven évvel ezelőtti emlékházavatáson készített néhai Fóris Pál. A román televízió magyar adásának segítségével digitalizált, hang nélküli filmhez a Kovászna Megyei Művelődési Központ munkatársai egy Bartók-dalt társítottak, a hatperces, vágott anyagon az 1969. május 25-én zajlott ünnepség fontosabb momentumai láthatóak. A kisfilm levetítését, illetve két rádióhanganyag bejátszását – melyeken Benedek Flóra, Benedek Elek lánya, az emlékház első gondozója mesélt – követően az ötven évvel ezelőtti ünnepség résztvevői beszéltek akkori élményeikről. Dr. Albert István elmondta, líceumistaként Albert Ernő házi feladatának kapcsán került először Kisbaconba, az emlékház avatására már József Álmos osztályfőnökük az egész osztályt elvitte. Az avatón készített fényképei ma dokumentumértékűek, az emlékház avatása kori belsőjét a mostani alkalomra készített kiadványban az ő felvételével lehetett megmutatni. Péter Albert visszaemlékezésében felidézte, az 1960-as években Bardócz Dezső már készült a Mari-lakban létesítendő kiállításra.

Szabó Zsolt irodalomtörténész, Benedek Elek életének kutatója kifejtette, az emlékház létesítését Balogh Edgár már tíz évvel korábban kezdeményezte, elképzelésében az erdélyi magyarság egyféle zarándokhelyévé vált volna Kisbacon. Akkor azonban – 1959-ben – csak egy emléktábla állítására futotta, aztán egy évtized múlva – és ez elsősorban Sylvester Lajos érdeme, emelte ki Szabó Zsolt – immár megvalósulhatott az emlékház is.

Napközben folyamatosan zajlottak a különböző programok a kisbaconi emlékháznál, a helyi gyerekek nagy örömére a Cimborák Bábszínház A buták versenye című előadását játszotta, a kertben kívánság-almafát és tulipánfát ültettek. Kora délután gyerekek énekétől vált hangossá a kert: a Bardócz Orsolya, Benedek Elek dédunokája által szerkesztett, ez alkalomra újrakiadott Kisbaconi versek című kötetet hogyan másként lehetett volna jobban bemutatni, mint a versek előadásával: Bardócz Orsolya megzenésítésével, kisbaconi-nagybaconi, székely ruhájukat büszkén viselő kislányok előadásában. Ugyancsak erre az alkalomra jelent meg, immár harmadik kiadásában, a Bardócz Orsolya és Nagy Nándor által összeállított Benedek Elek-emlékalbum, mely nemcsak Elek apó életrajzát tartalmazza, de korrajz is, és megelevenedik benne az emlékház története is.