Ilyen szépen is lehet búcsúzni a nyártól: hangos gyermekkacajjal, pergő muzsikával, finom harapnivalóval. Kimegy a sepsiszentgyörgyi polgár a főtérre, ahol mindig történik valami, szemügyre veszi a kínálatot – ismerősek már a portékák, de azért mindig akad valami, amit haza lehet vinni, egy friss lekvár vagy zakuszka, ami sokkal inkább a szájunk íze szerint készül, mint a bolti, egy csinos kosár, egy puha bunda, új teáscsésze, és olvasnivaló is, mert nyúlnak már az esték – találkozik néhány ismerőssel és leül beszélgetni a mellényt legomboló napsütésben.
Vagy kártyázni. A szülők, nagyszülők egyik szeme az apróságokon – a szalmavárban hancúroznak, ez a nap fénypontja –, a másik az órán, le ne késsék a kiszemelt színpadi produkciót. Meg kell nézni a méheket is, ilyent még a felnőttek se nagyon láttak, két üveglap között készül a finom méz, a színpadon pedig el is mondják, hogy miféle csodaélelmiszer ez. Elég sokféle csodát sorakoztatott fel az idei őszi vásár, amihez már úgy hozzászoktunk, nem is hisszük, hogy csak kilencedik volt.
