A Templom utcában élő családból a fémipari technikus Sándor (szül. 1931) állt előbb közelebb hozzám, vele barangoltuk be a vidék hegyeit. Később a kolozsvári egyetemi tanár Ferenc (1926–2015), a közgazdász, majd pedig édesapjuk, Péter bátyám (1900–1980), az akaratában és jellemében megingathatatlan öreg Gúzs, akinek felesége, Gáspár Ilona annak a Gáspár József (1899–1989) református néptanítónak volt a testvére, aki öregként volt kedves barátom, a bányászfalu kiemelkedő családkutatója, kéziratban maradt történetének megírója. Tőle tudjuk, hogy a Gúzsok németesen hangzó neve (Gus, Guss) talán a német lovagrenddel hozható kapcsolatba, és 1615-ben nyertek nemesi levelet Bethlen Gábortól. Egy Gus Bálint katonarendű neve már az 1602-es Básta-féle összeírásban szerepel, 1751-ben Gus Jánost  lófőként említik. A Gusok zátonya helynevet már rég elfeledte a falu.

A Gúzsoknak az 1940 előtt a faluban élő neves  heraldikus, Keöpeczi Sebestyén József tervezett és készített címert, amelyet Gúzs Sándor őriz, de ott látható a református templom portikuszának mennyezetén is a heraldikus kivitelezésében.

Jelenleg két ágas-bogas, kissé apadó Gúzs család lakja a falut: a Gúzs Bálint- és az Imre-féle ág. A család nevét a Köpecen lakó Gúzs Árpád Budapesten élő, Levente nevű és említett, Sepsiszentgyörgyön élő Gúzs Sándor Oshawában élő Csaba fiának Péter nevű gyereke viszi tovább.

Gúzs Csaba és Péter fia (családi fotó, Kanada)

Az Imre-ághoz kapcsolódik Gúzs Imre (1936–2013) író, újságíró, a falu szülötte is, említett Gúzs Péter testvérének, Gúzs Domokosnak a fia. Középiskoláit Brassóban és a Székely Mikó Kollégiumban végezte,  1954-ben érettségizett, majd a Bolyai Tudományegyetemen történelemtanári oklevelet szerzett (1958). Pályáját az erdődi líceumban kezdte, Nagybányán és Szatmáron folytatta, ahol a Bányavidéki Fáklya (1963–66) és a Szatmári Hírlap (1968–74) művelődési rovatát vezette.

Néhai Gúzs Imre író, újsáígró

Az 1989-es romániai forradalom után a Szatmári Friss Újság főmunkatársa és a Szamoshát alapító szerkesztője volt. Mind Nagybányán, mind pedig Szatmárnémetiben a legkedveltebb újságírók közé tartozott. A kommunista, főleg propagandára kényszerített újságcsinálás körülményei között is mindig megtalálta azt a keskeny ösvényt, amelyen az olvasók szívét elérhette. Írásai, riportjai, novellái, regénye 1966–2010 között jelentek meg. Post mortem megkapta a Szatmár Megyei Hagyományos Kultúrát Megőrző és Támogató Központ kulturális érméjét.

Adatközlőnk, Gúzs Sándor

Adatközlőnk, Gúzs Sándor (a brassói Metrom, a baróti brikettgyár, a kőröspataki szénbánya és a szentgyörgyi dudagyár mestere) szinte hihetetlen érdekességgel lepett meg. „Édesapám a fiumei Hajógépipari Szakközépiskolát végezte el 1918-ban – mesélte. – A háború miatt az iskola épülete hadi célokat szolgált, s egy ideig albérletben lakott egy fiumei özvegyasszonynál, akinek volt egy apámnál tizenkét évvel kisebb fia, akit Csermanek Jánosnak hívtak. 1945-ben Kádár Jánosra változtatta a nevét! Ő volt a kommunista Magyarország diktátora. Ez az érdekesség családunk most felelevenített története révén jutott eszembe. Hihetetlen, hogy mennyire hasznos és érdekes tudomány a családkutatás!”