Azt hinnénk, hogy tősgyökeresek Sepsikőröspatakon, pedig a terjedelmes sepsiszentkirályi Imreh családból, dr. Imreh István (1919–2003) történész, író és akadémikus felmenői közül származott ifjabb Imreh József (szül. 1769) Sepsikőröspatakra nem sokkal az 1802-es nagy háromszéki földrengés előtt, ahol feleségül vette kőröspataki Költő Krisztinát, huszár és káplár Költő József leányát – írta jegyzeteiben dédunokája, Imreh József (1868–1946) főszolgabíró, a család első jeles genealógusa, „Józsi bá”, ahogyan a régiek nevezték, s aki 1570-ig vezette vissza a sokágú Imreh család eredetét.

A genealógus Imreh József fiatalkori képe (fotokópia)

Az Imrék ősapja – írta –, Imreh János pálosi unitárius tanítóként lett 1599-ben a sellenbergi ütközet, a győztes Mihály vajda székely seregének áldozata. A szentkirályi felmenők armálissal bírtak, s nemességüket 1793-ban a marosvásárhelyi királyi tábla is újraigazolta. A Kőröspatakra nősült és említett Imreh József fia Áron, Áron fia pedig Lajos (1834–1901) volt, a genealógus Imreh József édesapja. A család kőröspataki tagja, Váncsa Lajosné Imreh Csilla régen elrejtett családi ereklye-fotókra lelt egy sifonér aljában, amelyek egyikén a kőröspataki Imreh-ág tagjainak felmenői majdnem mind megtekinthetőek (képünk). Lajos fia, a kőröspataki humorista Imreh Lajos (1873–1854) népszerű tréfamester volt, akinek humoros történeteit szintén Lajos nevű fia, a szintén kőröspataki születésű Imreh Lajos (1917–1999) tordai tanár gyűjtötte össze és tette közzé a Kriterion Könyvkiadó által kiadott, Sáska sógor című kötetben (Bukarest, 1985).

Innen kezdve már e sorok írója is saját emlékezetére támaszkodhat. A tréfamestertől nem álltak távol gyermekei sem. Imreh Domokos (1915–2002), szeretett árkosi igazgató tanító-tanárom sem, akivel közösen állítottuk össze Árkos falufüzetét, még felnőttkoromban is mondogatta nekem humoros történeteit, amelyeket közösen illett megkacagni. Életkedvét és vidámságát élete végéig a tréfák is táplálták. Testvéröccse, Imreh András (1924–2011) személyes ismerősöm volt, gazdag tréfás történetek lapultak tarsolyában.

Imreh András családtörténész

Mezőtúr város testvértelepülés küldöttségével egész napos kirándulásra indultunk. Imreh Bandi bácsi véget nem érő vicceivel szórakoztatta a vendégeket, amiből még az esti vacsorához is maradt. Nemcsak az éltető humor, hanem a családkutatás is hagyomány a családban. Bandi bácsi fia, a Nagykárolyban élő Imreh András (szül. 1955) is ismert személy erdélyi genealógusi körökben, aki már 1470-ig visszavezette azt a nagy Imreh-családfát, amelyet sok száz háromszéki családdal kapcsolt össze. „Számomra a családkutatás siker és öröm. Ha én egy köznapi, nagyon elfelejtett embert felfedezek és beillesztem családi táblázatomba, megmentettem őt az örökkévalóság számára” – nyilatkozta személyesen e sorok írójának, és elmondta, hogy elzarándokolt rokona, Józsi bá dabasi (Magyarország) gondozatlan, alig azonosítható síremlékéhez is.

Ifj. Imreh István

Az Imreh család sepsikőröspataki ágában vannak leszármazottak, újabb és fiatal emberöltők, akik továbbviszik a XXI. században is ennek a családnak a nevét, mert élő család az Imreh. Megemlíthetjük az árkosi Imreh Domokos unokáját, a katonai pályára lépett ifj. Imreh Istvánt, Imreh Zoltán fiát, Imreh Rolandot, aki az angliai Solent Egyetem kriminológiai karának hallgatója, a nagykárolyi genealógus Imreh András Imreh Gergely nevű, Budapesten dolgozó banki közgazdász fiát.