Több mint fél év telt el a tanügyi törvénytervezet két hónapos közvitájától, de egy évezrednek tűnik az az idő, amióta mondjuk, hogy a román nyelv oktatásának jelenlegi módszertana szöges ellentétben áll azzal a legalapvetőbb pedagógiai elvvel, hogy az anyanyelven kívül bármilyen másik csak idegen nyelvként tanítható meg.
Nos, ha ezen nem változtatunk, ez irányban nem módosul a politikai akarat — hisz köztudott, hogy erről van szó —, akkor a romániai magyar gyermekek, köztük is leginkább a székelyföldiek, sokadrendű hátrányos helyzetben maradnak. Láthattuk, hogy a IX. osztályos felvételin egy osztálytól, egy iskolától maradt távol az, aki nyolcast, kilencest írt az egységes félévi felmérőn, de éppen csak átbukdácsolt románból, ilyenek pedig sokan voltak, Háromszéken és általában a székely megyékben a legtöbben, tapasztaltuk, hogy a nyári egyetemi felvételiken milyen sokat jelentett egy-két tized a médiában, hogy az illető mentesüljön a tandíjfizetéstől, és olvassuk a munkahelyi kínálatokat, ahol szintén nagy szerepet kap a nyelvtudás.
Kérdezzük: hány tanévnek kell még eltelnie, amíg gyermekeinket megkülönböztetett tanterv szerint összeállított, megkülönböztetett romántankönyv várja szeptember 15-én? Mikortól nem lesz a felmérések, érettségi vizsgák követelményrendszere és elbírálása ugyanaz, mint a Ionelek, Adrianok, Elenák esetében? Nem csak az új tanév, hanem a parlamenti választások küszöbén is kikívánkozik belőlünk a kérdések egész sora, amelyekre az elmúlt tizenkilenc évben csak ígéretek kínai falnyi hosszúságú sorát kaptuk. Ha még sokáig ilyen lesz az erdélyi magyar becsengetés, iskolacsengők helyett harangok fognak szólni, de nem a kezdésnek, hanem a kapuzárásnak.
