Más is eszembe jutott. Annak idején a ruháink pamutból, lenből és (féltve őrzött, nagyanyáktól örökölt) selyemből készültek. Műanyagról nem is hallottunk. Nyugodtan jártunk a kötelező szürke patent harisnyákban iskolába, nagyobbacska korunkban pedig ún. flórharisnyát húzhattunk a lábainkra. Amikor egyik osztálytársunk Svédországból „nájlon” – így kellett kiejteni, okítottak ki – harisnyanadrágot kapott, csak a fél város tapogathatta meg, a másik fele csupán hallott róla. Majd szerre jelentek meg itt nálunk is, a „poli” szóval kezdődő anyagok. Abból készült még a fehérnemű is. Sajnos. Manapság az üzletekben, de már a turkálókban is egyre ritkább a természetes anyagból készült ruhanemű. Minden műanyag vagy legalább keverék. Sokan nem is tudják, mitől kezdenek vakarózni... Sőt, már azt is hallani, hogy bennünk is található ezzel-azzal (itallal? élelemmel?) bevitt, meg nem emészthető, de lemorzsolódott műanyag. Visszatérünk oda, ahonnan elindultunk? A természetes anyag egészségesebb, nem okoz sem kiütést, sem allergiát. De amíg ismét minden „természetes” lesz, a hosszú téli estéken szórakozásként kötögethetünk, horgolhatunk. Pamutcérnát, gyapjúfonalat még lehet kapni. Lesz ismét patent harisnya és egyéb bőrbarát ruhanemű...

De vajon mi lesz a műanyaggyárakkal és azok termékeivel? Majd kiderül. Valaki talán kevesli a gyapot- vagy a lentermelést? Valakinek eszébe jutott az emberiségért aggódni? Egyik reggel a hírekben hallottam, hogy Németország 2030-ig áttér az elektromos gépkocsikra, a benzin pedig arra 1,50 euróval lesz drágább. Csendesen kérdezném meg: mivel állítják elő az áramot? Ez már nem az én gondom! És van még kérdés garmadával, de egy biztos: manapság ezen a földgolyón érdek nélkül semmi nem történik. Valahol valakik kezében ott a zsinór vége, és hol erre, hol arra rándítják aszerint, hogy most éppen ki a hatalmasabb, kinek mi az érdeke. Ki lesz még szegényebb, ki lesz még gazdagabb – ezt döntik el nap mint nap. De érzésem szerint ellenünk...

Kerekes Mária