Demeter J. Ildikó
Ünnepelnek az ellenzéki pártok, hogy átvihették akaratukat, és nem hétvégén tűzik napirendre a bizalmatlansági indítványt, pedig nincs ok az örömre: ha jövő héten sikerül megbuktatni a kormányt – mert történhet másképp is, a szociáldemokraták még nem adták fel –, akkor is hónapok telhetnek el, amíg átvehetik a hatalmat, és már most gazdátlan jószágnak mutat az ország. Akárhogy is lesz, zavaros időszak következik.
A jelenlegi ellenzék ugyanis hat különböző pártból áll, akiknek a nemzeti kisebbségek egyáltalán nem egységes csoportjára is szükségük van a parlamenti többséghez. Közös érdekük csak pillanatnyi, és Viorica Dăncilă félreállításával meg is szűnik. Egy hét múlva tehát újabb csatározások kezdődnek egy új parlamenti többség összehozására. És korántsem biztos, hogy ez jobboldali lesz: Victor Ponta kerek perec megmondta, hogy ő baloldali kormányt kíván támogatni, csak nem a jelenlegi miniszterelnökkel – márpedig ha ő és szövetségese, Călin Popescu-Tăriceanu visszatér az SZDP-hez, a már májustól magas lóról beszélő NLP-elnök, Ludovic Orban könnyen a földön találhatja magát. Igaz, nem is fogja keményen a gyeplőt: a jelek szerint szívesen átengedné az ideiglenes kormányzást másnak, mert az általa is elkerülhetetlennek mondott megszorító intézkedésekkel járó népszerűségvesztésből nem kér az előrehozott választások előtt.
Egyébként ezeket sem lehet hipp-hopp megszervezni. Az elnökválasztás előtt az alkotmány nem engedi, az új államfő beiktatására várhatóan december közepén kerül sor, következnek a téli ünnepek és a január végéig tartó parlamenti vakáció. Erről lemondhatnának a törvényhozók, de vajon hajlandóak-e ekkora áldozatra? Egyelőre jó néhány konkrét kérdést kell megoldaniuk, mert jövő hét közepétől már nem lesz rendes kormánya Romániának, akármerre billen is a jelenlegi kabinet sorsa. Tárgyalások következnek a pártok között – és nem lesz egyszerű hatfelé osztani a minisztériumokat, amikor a bizalmatlansági indítványon is öt hétig dolgoztak –, tanácskozások az államfővel, és mindez kampány közben, amelynek a végére még két kabinetet kell megbuktatni, ha csakugyan előrehozott választásokat akarnak.
Jó kormányai Romániának eddig sem igen voltak, de azért nem dísznek kellenek. Már az is sok működési zavart okoz, hogy néhány tárca vezető nélkül maradt: látszik ez az amúgy is elgyötört tanügyön és az agyonkényeztetett belügyön is. Pedig hamarosan az elnökválasztást is le kell bonyolítani, és a jövő évi költségvetéssel sem kellene megvárni a kikeletet.
