Olyan történész emléke előtt tisztelgünk, aki a legnehezebb időszakban tárt fel jelentős anyagokat a székely-magyarságról, melyek a szocialista időkben nem számítottak népszerűnek, ám így olyan tudásanyagot tárt a nagyközönség elé, mely a mai napig hivatkozási pont – összegzett Imreh István kapcsán Vargha Mihály, a Székely Nemzeti Múzeum igazgatója.

A Bartók Teremben tartott péntek délelőtti konferencián Egyed Ákos történész mint jó barátról és mentorról beszélt Imreh Istvánról, akivel a kolozsvári egyetem hallgatójaként ismerkedett meg. Bár közgazdásznak készült, Imreh István végül elkötelezett történetíróvá lett, aki szeretettel választott témát, „szinte szerelmese volt a székely faluközösségek történetének” – jegyezte meg Egyed Ákos, s ez abban is megnyilvánult, hogy következetesen kutatta a rendtartó és törvényhozó székely falut. Fontosnak tartotta a funkcionalitást is,  „nem véletlenül és nem hiába kutatjuk a történelmet” – vallotta, hiszen ezzel hatni akarunk a társadalomra, az utánunk jövőkre. Úgy tartotta, a mai székelység megmaradása érdekében lényeges az önismeret, az elődök erkölcsi tartásának, értékrendjének követése.

Vargha Mihály a konferencián. Albert Levente felvétele

Sipos Gábor történész, levéltáros a történész nemzedékek nevelőjeként mutatta be Imreh Istvánt, akit lendületes és lebilincselő előadásaiért okán kedveltek hallgatók nemzedékei, aki gyakran a fontos történések mögé kívánt láttatni, érdemi összefüggéseket feltárni. Nemcsak diákokat tanított, hanem értelmiségieket nevelt – hangzott el. Ezt erősítette meg Pozsony Ferenc néprajzkutató is, aki ugyancsak kolozsvári hallgatóként került kapcsolatba a háromszéki származású történésszel. Imreh István nagyon sokrétű, természeti, társadalmi, gazdasági, kulturális és adminisztratív rendszernek tartotta a székely falut, s elsősorban a hétköznapi közösségekkel, az emberek életmódjával, életszemléletével foglalkozott. Hitt abban, hogy a rendi társadalmi struktúrák most is jelen vannak, s „a múltban kereste a kulcsot a jelen működésének megértéséhez”, a történelem segítségével magyarázta a székely falu életét. Hitt abban, hogy ha a Fennvaló tehetséggel áld meg egy embert, értelmiségi tudóst, akkor annak kötelessége a saját nemzeti közösségéért élnie, cselekednie – mutatott rá Pozsony Ferenc.

Imreh István családja 1922-ben, testvére születésekor költözött Sepsiszentkirályból Bodokra, a településhez mindig hűen kötődött, második szülőfalujaként tekintett rá. Falusi származásának tudományos munkássága szempontjából is jelentősége van: Sepsibodok és a székely falvak történetének kutatása történetírói tevékenységének központi témájává vált. Erről Fodor István, Sepsibodok polgármestere beszélt Imreh István mellszobrának délutáni avatását megelőzően. Tamás Sándor, a megyei tanács elnöke úgy vélte, a háromszéki közvélemény méltatlanul keveset tud Imreh Istvánról, éppen ezért tartották fontosnak, hogy az eredetileg 1987-ben Magyarországon megjelent könyvét újból kiadják Törvény és rend a székely faluközösségekben címmel. Hangsúlyozta, nem száraz, hanem olvasmányos, élvezhető stílusban ismerkedhetünk saját történelmünkkel, s megtapasztalhatjuk, elődeink az élet minden területét rendezték, s közösen hoztak minden társadalmi rétegre érvényes határozatokat. A József Attila Művelődési Ház parkjában a szoborállítást kezdeményező Kiss Jenő, a Háromszéki Mikes Kelemen Közművelődési Egyesület képviselője, valamint Fodor István polgármester leplezte le a történész mellszobrát, Vargha Mihály alkotását.