A templomban előfohászt, apostoli köszöntést mondott Balogh Zoltán, a Kézdi-Orbai Egyházmegye esperese. Orbán Judith kovászna-vajnafalvi református lelkész és Péter Arthúr katolikus plébános az ökumenikus istentisztelet keretében szólt az egybegyűltekhez. Orbán Judith a 37. zsoltár első tíz versére alapozta mondandóját, amelyből kicsengett: a rossz el fog múlni, Isten hosszú távú terve teljesen félreállítani a gonoszt. Péter Arthúr az aradi tizenhármak utolsó gondolatait idézte a hősök lelki atyáinak feljegyzéseire alapozva. Nem hősöknek, szenteknek születtek, de életvitelük azzá tette őket – vonta le a következtetést.

Kopacz Levente, az RMDSZ városi tanácsosa a forradalom történéseit idézte és vetítette napjainkra: közismert a 170 évvel ezelőtt levert forradalom és szabadságharc két kiemelkedő egyéniségének, Széchenyinek és Kossuthnak a konfliktusa, véleménykülönbsége, mégis mindketten ugyanazt akarták: Magyarország felemelését, modernizálását, de ez a mai alkalom sem jöhetett volna létre ebben a formában, ha egyházi vezetőink a felekezetek, liturgiák közti különbözőségeket keresik, és nem a közös pontokat. Így van ez a mindennapi életben is, családi, baráti közösségekben egyaránt, és így van ez akkor is, amikor feltevődik a kérdés, hogyan maradjunk meg magyarnak itt, Kovásznán, Erdélyben! – fejtegette a szónok.

A díszbeszédek után az emlékezők a templomkertben lévő emlékműhöz vonultak, ahol elhelyezték az emlékezés és tiszteletadás koszorúit, majd az egybegyűltek énekelték himnuszainkat. A megemlékezésen közreműködött a református férfidalárda, a belvárosi református és a katolikus ifjúsági zenekar, a városi ifjúsági fúvószenekar, a Havadtőy Sándor Cserkészcsapat és a Kőrösi Csoma Sándor Líceum Diákszínpada.