Lakatos Csilla tanítónő a helyi RMDSZ képviseletében mondott beszédében a mindig a helyes utat választó, meg nem alkuvó, a végsőkig elszánt tábornokok helytállását emelte ki, majd úgy fogalmazott: bár csatájuk elveszett, mégis fontos fejezetet írtak történelmünkben, hiszen példamutatásuk jelentősen hozzájárult ahhoz, hogy nemzetként gondolkodjunk és cselekedjünk. „Minden szabadságharc az emberi méltóságért folytatott harc is egyben. Szabadság nélkül nincs emberi méltóság, és emberi méltóság nélkül nincs szabad, Isten teremtményéhez méltó élet. Arra kötelez minket az áldozatok emléke, hogy minden választásunkkal, minden cselekedettünkkel, nap mint nap, nemzedékről nemzedékre a szabadság kultúráját, a szabadság feltétel nélküli szeretetét erősítsük” – mondotta.

Bartha Imre Cserey Ignác honvédezredes és bajtársainak áldozatvállalását emelte ki: nem saját érdekeiket mérlegelve cselekedtek, hanem az ország javát szem előtt tartva vállalták, hogy akár vérük ontásával is érte cselekednek. Bartha Imre a kopjafaállítás lényegére is rámutatott: „A történelem hét utódállamba szórta szét nemzetünket, s szolgáltatott ki azok beolvasztó politikájának. Ennek hatását mindennap érezzük. Fontos tehát, hogy lépten-nyomon kopjafák idézzenek fel egy-egy pillanatot történelmünkből” – jelentette ki a törzskapitány. Balázsi Zoltán református lelkész honvédjeink harcát a bibliai Gedeon harcához hasonlította: a kicsi, de elszánt sereg, ha Istenbe vetett hittel él, győzni tud. A templomkertben a Cserey Ignác emlékére két éve állított kopjafánál a székely himnusz eléneklését követően a kegyelet koszorúit helyezték el.