Eléggé gyorsan szaporodott a família, a ’48-as szabadságharcban már három Szabó nevű közvitéz vett részt, és közülük Szabó Dávid hősi halált halt. Vele együtt három bitai hőse volt a szabadságharcnak, akiknek néhai Szabó Jenő faragómester – mindenki Jenő bácsija – készített emlékkopját (1999).

A családból számtalan neves ember indult a hazai halhatatlanság útjára, akiknek legjobb ismerője dr. Nagy Lajos nyugalmazott rétyi családorvos, aki behatóan kutatta a családot, valamint néhai Szabó István kézdivásárhelyi tanár, szülőfalujának krónikása, az Adatok Bita falutörténetéhez című kiadvány szerkesztője.

Nagy Lajos Gy. Szabó Béla (1905–1985) állami díjas fametszőt, grafikust és festőművészt is adatoltan bitai származásúként említi. Édesapja, Szabó Mihály mozdonyvezetőként telepedett le Gyulafehérváron, ezért használta a művész a GY iniciálét neve előtt. Kronológiai sorrendben az ikafalvi néptanító, Szabó Lajos következne, de mert népes családját sikerült felkutatni, csak később szólunk róla. 1871-ben Bitán született Szabó András, aki a sepsiszentgyörgyi Református Székely Mikó Kollégium érettségizett diákjaként végzett a kolozsvári egyetem bölcsészeti karán, és hosszú időn át a Székelyudvarhelyi Református Kollégium tanára, majd igazgatója volt, tankönyvíró, örökségét szülőfaluja egyházközségének hagyományozta. Bitai Szabó Kálmán Székelykeresztúron végzett jeles tanító volt, Háromszéken és szülőfalujában tanított.

Bitán ringatták bölcsőjét Szabó Ignác erdőmérnöknek, akinek része volt a faluban megtartott ezredévi ünnepségek szervezésében, s egy különlegesebb fenyőfélékből álló millenniumi fasort telepített a bitai temetőbe, amelyből több fa még ma is áll. Ezek alá 2014-ben visszaállították a hazai diktatúra elején „eltűnt”, majd 2011-ben ismét előkerült, eredeti fém emléktáblát. Jeles pedagógus volt az 1824-ben született bitai Szabó Dávid is, aki ugyancsak mikós diákként került a kolozsvári egyetemre, filológus-diplomát szerzett, és a szászrégeni tanítóképző tanára lett. A háborúban szerzett rokkantsága ellenére is lankadatlan lendülettel oktatta a fiatalokat, egykori diákjai pedig többször megemlékeztek róla a helyi lapokban, amelyek egyikét e sorok írójának is megküldték.

Szabó Lajos (1863–1920) jeles ikafalvi iskolamester és református kántortanító volt, édesapja révén a nagy bitai Szabó nemzetség tagja, akit még ma is emlegetnek a faluban. Az utókor nem felejtette el, ugyanis róla nevezték el a falu I–IV. osztályos iskoláját, s az épület homlokfalát portrédomborművel jelölték meg (Vargha Mihály alkotása, 2005).

Szabó Lajos - Vargha Mihály portrédomborműve, 2005.

Ikafalván is született, csak az édesapja volt bitai. A nagyenyedi Bethlen Kollégiumban volt szolgadiák. Később az ottani képzőben tanítói oklevelet szerzett, és 1883-ban kántortanítójának választotta az ikafalvi presbitérium. Feleségül vette a torjai gazdasági földintéző és földbirtokos, Kovács Mihály leányát, Idát. Az ő idejükben épült a magyar állam gondoskodása révén az iskola és a tanítói lakás. Népes családot nemzettek és neveltek. Gyula fiuk teológiát végzett Kolozsváron, Endre tanítói oklevelet szerzett Zalaegerszegen, István szintén tanító volt a Vajdahunyad melletti Rákosdon, Ida Mária, vagyis Mariska tanítónő Medgyesen, Melinda pedig Kovásznán.

Nevében nem fog kihalni a Szabó nemzetség. Néhai Szabó Géza csomakőrösi, majd bitai kántortanító unokája, a Bitán lakó Szabó Ernő egyházközségi gondnok-falufelelős két kisfia, Tamás és Máté, valamint több bitai zsenge korú viszi tovább a család nevét.

Szabó Ernő, Tamás és Máté fiával

2014-ben Szabó Lajos élő leszármazottjai Ikafalván családi összejövetelt szerveztek. Ekkor ismerkedtek meg Nagyoláh Ilona tanítónővel, valamint Nagyoláh Sándorral és feleségével, Mátyás Emíliával. Utóbbiaknak és a medgyesi illetőségű rokonnak, Miklósi Attilának, Szabó Lajos dédunokájának köszönjük családi adatait.