Aki pedig magyarul is megszólalt, a románt részesítette előnyben, majd röviden anyanyelvén is üdvözölte az utóbbi idők egyik legeredményesebb magyar sportolóját – ettől volt hangos a napokban a hazai magyar média. Az ügyből jókora botrány keveredett, utólag pontosítások, magyarázkodások láttak napvilágot, de a részleteknél talán fontosabb maga a jelenség, amely korántsem egyedi.

Székelyföldön is előfordul, hogy az iskola román nyelven levelez a szülőkkel, vagy fogalmaz meg románul olyan iratokat, amelyek törvény szerint nem tartoznak a kötelezően az állam nyelvén írandó dokumentumok közé, egyes intézmények honlapján csak román nyelvű közleményeket tesznek közzé, különböző rendezvényeken először románul köszöntik a jelenlévőket akkor is, ha színmagyar közösségről van szó, nehogy akadjon egy is a tömegben, akit a fordított sorrend megsért, a vállalkozók között is sokan akadnak, akik reklámjaikat inkább az állam nyelvén forgalmazzák, hisz azt mindenki érti, az üzletek bejáratánál többször olvashatjuk az intrare, ieșire kifejezést, mint a bejárat, kijárat feliratot.

Az angol nyelv térhódítása is csonkítja a magyar nyelv használatát: szívesen választanak a cégek jól (de számunkra idegenül) hangzó angol nevet, a fesztiválok elnevezéséből ritkán lehet megítélni, hogy milyen műfajról van szó – ez részben elfogadható, mert az a korosztály, amelyet megszólítanak, járatos nem csak az angol nyelvben, de a fesztiválturizmusban is. A különböző internetes felületeken pedig a fiatalok olyan természetesen használják az angol nyelvet, mintha az anyatejjel szívták volna magukba.

Értjük mi, hogy az ember annyit ér, ahány nyelvet tud, és manapság ez még inkább érvényes, a globalizált világ útvesztőiben el sem lehetne igazodni másként, de ennek nem kellene az anyanyelv rovására mennie. Ha mi magunk adjuk fel a magyar nyelv használatát, és teret engedünk az idegen hangzásnak akkor is, amikor az nem indokolt, sőt, egyenesen káros, akkor nem várhatjuk el, hogy az anyanyelvünket mindenáron háttérbe szorító feljelentők visszahúzzák az agaraikat. Ne legyünk önfeladóak, másként mi magunk ássuk a magyar nyelv sírját.