Iohannis a lassú felőrlés taktikáját választotta és a végén győzött. Dăncilăék vereségének legfőbb oka az árulás volt, ami bármikor előfordul egy igazi háborúban is. Kerültek ugyanis olyanok, akik az ellenség táborába menekültek és galád módon elárulták korábbi harcostársaikat. Dăncilă asszony kormánya tagjait és más alattvalóit még egyszer összegyűjtötte és kijelentette, hogy függetlenül az ellenség propagandájától, jó kormányzásuk volt, az egyik leghatékonyabb az utolsó harminc évben. És sorban felsorolta a gazdasági növekedést, a fizetés- és nyugdíjemelést, a vásárlóerő növekedését és egyebeket úgy, hogy a választópolgárok a végén bánni fogják, hogy egy ilyen jó kormányt és annak főnökét megbuktatta az ellenzék. Egy kis remény azért még maradt, mert az SZDP-sek nem találtak Dăncilănál jobb elnökjelöltet, és így az elnökválasztáson a nép rá szavazva tud még egy esélyt adni neki.

Mert ha nem, mennyi jópofa bakijáról maradunk le! Iohannis tovább harcol bőszen a megsemmisített ellenséggel, és a központi régió brassói gyűlésén kijelentette, hogy a Szociáldemokrata Párt egy erős politikai ellenfél marad. Ezért, mint mondta, ne feküdjenek le fülükre a liberálisok miután a bizalmatlansági indítvánnyal véglegesen (?) legyőzték a szociáldemokratákat. Mostanig állandóan azt szavalta, hogy a kormány fizetés- és nyugdíjemelésekkel aláássa az ország gazdaságát, rabolja az államkincstárat, de mert a szociáldemokraták a fizetés- és nyugdíjemelésekkel, valamint egyéb juttatásokkal meg akarják vásárolni a szavazókat, eladják Románia jövőjét, eladósítják az országot és az elkövetkező generációkat. Viszont most megnyugtatta a hallgatóságot, hogy ezekhez nem fognak nyúlni, úgyhogy – ezek szerint – végül is nem voltak azok rossz döntések. Mint mondta: az SZDP erősen befészkelte magát az állam intézményeibe. Arra gondolhatott, hogy azok a nyámjaikat, barátaikat, barátnőiket alkalmazták mindenféle állásokba, és őket onnan ki kell piszkálni, hogy helyettük a liberálisok és a velük esetleg szövetkezők nyámjait, rokonait, barátait tudják benyomni, akikben megbíznak, és akikre lehet majd számítani, mikor a nehezebb időkben már a liberális kormányt is kezdik majd fúrni.

Bár még nem láttunk semmiféle kormányprogramot, de Iohannis megmondta: „A románok tőlünk új megoldásokat várnak egy hatékonyabb kormányzás érdekében”. Azt nem nagyon értem, hogy most már végre miért is nem árulja el, hogy mit is szándékoznak tenni? Elnökünk azt akarja, hogy Ludovic Orban legyen az új kormányfő, azért mert ő egy ideig munkanélküli volt, és most Iohannis arra gondol, hogy ez idővel ismét előfordulhat, és mint kormányfő valami pénzecskét gyűjthet a nehezebb időkre is. A miniszterelnökségről Orban már régóta álmodozik, de a kormányprogramról az égadta világon soha semmit nem árult el, biztos azért, nehogy Dăncilă asszony abból ihletődjön. Csak azt nem tudom, hogy miért húzzák az időt, hisz – mint a nóta is mondja – minden percért kár. Szép reményű Orbanunk szintén Brassóban kijelentette, hogy azt kell adják a románoknak, amit tőlünk várnak. Hozzáértést és korrektséget. Ezekből úgy látszik bőven van nekik. „Meg kell mutatnunk, hogy az erő, amit nekünk adtak, azt nem saját, személyes vagy a pártklientúra hasznára fordítjuk” – mondta. Nem is értem, hogy akkor miért akarnak hatalomra jutni, ha semmi kézzel(meg)fogható hasznuk nem származik belőle?

Orban megígérte, hogy most Iohannisért fog kampányolni, mert neki minden tulajdonsága megvan ahhoz, hogy Romániának jó irányt szabjon. (De eddig hol volt az ollója?) Mostanig valószínű azért nem tudta ezt megvalósítani, mert mint Orban is állította: három éven át a liberálisokkal együtt harcolt az SZDP ellen, amit most sikerült legyőzni. És ha Iohannis ismét győz, akkor november 24-én egy ragyogó győzelemnek örülhetünk.
Csak nehogy beteljesedjék a pirruszi mondás, hogy: Még egy (ilyen) győzelem és elvesztünk!