Az áldozat a Kis-Küküllőben halászott, megszokott helyén, mintegy hatszáz méternyire a településtől. Egy kétbocsos anyamedvére gyanakodnak, amelyet már ismernek a faluban élők. A kóródszentmártoni polgármesteri hivatal mást nem tehetett, figyelmeztette a környező falvak lakóit a medveveszélyre, és arra kérte az ott élőket, ne menjenek egyedül a határba. Korábban a csendőrséget is riasztották a vámosudvarhelyiek, a medvét kergető csendőrök lassan a tragikomikusság határán egyensúlyoznak, önhibájukon kívül.

Ha így haladunk, s ha a tehetetlen, polgárainak életét megvédeni képtelen állam továbbra is tétlenül és bambán nézi ezt az érthetetlen folyamatot, e természeti értékekkel bőséggel megáldott országban a medvetámadások áldozatainak száma akár meg is közelítheti majd a medvepopuláció számát. Viszont a nagyvad által károsított gazdák száma – akiknek mindössze annyi a vétkük, hogy a mezőgazdaságból próbálnak megélni –, már most is tekintélyes. És bár sokan jelentik a hatóságoknak a medve által okozott kárt (jó esetben azt ugyanis megtéríti az állam), nem kevesen vannak, akik az eljárás nyakatekertsége miatt nem is kérnek kártérítést.

Szinte hallani a magukat természetvédőknek nevezők jajongását: szegény maci nem hibás a történtekért, hanem azok a fő felelősek, akik ezt a helyzetet előidézték. Csakhogy ez nem vezet megoldáshoz, másrészt egyre népesebb azok csoportja, akik a természetvédelem minden alapvető szempontját szem előtt tartva, fontossági sorrendben is gondolkodnak. Ebben a helyzetben talán mégis azoknak kellene felülkerekedniük, akik továbbra is azt az álláspontot képviselik konokul, hogy az emberi élet értékesebb a medvénél. Pont. És még egyszer a hangsúly kedvéért: az ember fontosabb, mint a megbolygatott, megzavarodott medvék vak és értelmetlen oltalmazása.

A szenátus ugyan elfogadta, hogy a medve öt évig ne legyen szigorúan védett faj – ezáltal lehetővé válna a 2016 óta tiltott vadászata –, viszont a képviselőház továbbra sem foglalkozik e témával. És nagy kérdés, hogy egyáltalán mikor kerítenek időt erre. Igen ám, de ha megszűnik a kárpáti barna medve védettsége, akkor az állam nem fizet majd kártérítést a gazdáknak, e hálátlan feladat a vadásztársaságokra hárul, s az bizony nem lesz jó az érintetteknek, érvelnek a zöldek. Vitázhatunk évekig, évtizedekig, kívánhatjuk, hogy varázsütésre mérséklődjenek a káresemények, de ezt a kialakult áldatlan helyzetet most kell rendezni. És a legfontosabb mégis az, hogy e lebénult állam nem csupán a medvék veszélyeztetettségéről harsogókra figyeljen, hanem hallják meg végre a veszélyeztetett emberek hangját is. Mert az emberi élet értékesebb, mint a medve.