A Panteon című kiállítás egyébként korábban Budapesten volt látható, nagy közönségsikert aratva, majd Csíkszeredában is bemutatták – most épp „történelmi pillanatban” ért haza ahhoz, hogy a három évre bezáró múzeum méltóképp búcsúzzon a kultúrára éhes közönségétől – mondta Vargha Mihály, a Székely Nemzeti Múzeum igazgatója a tárlat tegnap délutáni megnyitásakor. Hozzátette, az intézmény nem zár be, csak a 105 éves épületből költöznek ki az átalakítás idejére, mind a szakmai munkát, mind a kiállítások szervezését folytatják ez idő alatt is, a felújítás idejére ugyanis ideiglenesen a Lábas Házban kap helyet a múzeum.

Tamás Sándor, Kovászna Megye Tanácsának elnöke megnyitóbeszédében annak a véleményének adott hangot, hogy a Panteon Háromszék legrangosabb kiállítása. A Székely Nemzeti Múzeum képzőművészeti gyűjteménye több mint háromezer műtárgyból áll, a múzeum egyik legfontosabb gyűjtőhelye a transzilvanizmusnak – és bár a kiállított festmények, szobrok, plasztikák egy-egy életmű kiragadott példái, mégis jól illusztrálják, milyen erdélyi, székely ízekkel gazdagították képzőművészeink az egyetemes magyar művészetet. Kiemelte, hogy Sepsiszentgyörgy kiérdemelte a Székelyföld kulturális fővárosa címet, abban nem kis szerep hárult a művelődési intézményeket fenntartó városi és megyei önkormányzatokra, és ezt a továbbiakban is folytatni szándékoznak – tette hozzá, beszédét Kós Károly szavaival zárva: „dolgoznunk kell, ha élni akarunk, és akarunk élni, tehát dolgozni fogunk!”

A Gábor Szende és Ferencz Tihamér, a Plugor Sándor Művészeti Líceum tanára és diákja zenei betétjei közé ékelt kiállításmegnyitón utolsóként felszólaló Kovács Árpád művészettörténész személyes benyomások alapján méltatta a tárlatot, kiemelve, méltó arra, hogy más helyeken is bemutatásra kerüljön. Hiszen ahogy a magyar irodalom nem lenne teljes Mikes Kelemen vagy Benedek Elek nélkül, ahogy a ’48-as hősök névsorából kihagyhatatlan Turóczi Mózes és Gábor Áron neve, úgy a magyar képzőművészetben is nélkülözhetetlenek az itt kiállítók.