Péntek délután Antal Árpád polgármester rövid köszöntőjével kezdődött a rendezvénysorozat, majd a szervezők nevében Kozma Ferenc pasztorális tanácsadó örömét fejezte ki, hogy a Bonus Pastor Alapítvány idei harmadik országos találkozóját itt tartják Sepsiszentgyörgyön több mint 130 résztvevővel, ami rekordnak számít. Mint mondta, hálás a Jóistennek, mert megszabadította káros szenvedélyétől, és mert jól működik ez a csoport, amit az is bizonyít, hogy az elmúlt 10 év alatt ez a negyedik nagy rendezvényük.

Ezután Horváth Levente lelkipásztor, a Bonus Pastor Alapítvány elnöke üdvözölte a jelenlévőket, elmesélve, hogy Incze Zsolt esperes több mint 10 éve meghívta őt Sepsiszentgyörgyre azzal a céllal, hogy itt is indítsanak egy támogató csoportot. Ő akkor azt mondta, hogy ez nem rajtuk múlik, Isten fogja eldönteni, hogy mikor lesz csoport Szentgyörgyön, és így is történt, mert hiába prédikált akkor három napon át, nem indult csoport. Később, miután Kozma Ferenc kilábalt szenvedélybetegségéből, ő is eldöntötte, hogy csoportot indít a városban. Előbb a plébánosokhoz kopogtatott be, de nem járt sikerrel, aztán a református lelkészek közül először Incze Zsolt esperest kereste meg, aki némi habozás után felkarolta a kezdeményezést. „Ez a történet iskolapéldája annak, hogy valójában nem a lelkészek, lelki vezetők végzik ezt a missziót, hanem a rászorulók, Isten segítségével” – fogalmazott Horváth Levente, hozzátéve: gyakran akkor is érezzük, hogy meghallgatást nyert az imánk, amikor még semmit nem látunk megvalósulni abból, amit kértünk, mert a hit önmagában bizonyosság. Az országos találkozók valójában azt a célt szolgálják, hogy emlékezzünk, és nyugodjunk meg, mert Isten segítségével jó úton járunk – zárta szavait a Bonus Pastor Alapítvány elnöke.

Ezt követően a debreceni Kékkereszt csoport vezetője, Pozsonyi László és felesége ajándékot adott át a szervező szentgyörgyieknek, majd egy közös éneklés után Incze Zsolt esperes nyitó áhítatára került sor. A lelkész egy teknősbéka példázatával érzékeltette, hogy állandóan az idő szorításában élünk, s közben észre sem vesszük, hogy mennyire beleragadtunk megszokott bűneinkbe, mindig más emberekre vagy a körülményekre hárítva a felelősséget saját gyengeségeinkért, hibás döntéseinkért. „Milyen jó, hogy a mai napon egy picit megállhatunk, magunkba nézhetünk, és bátoríthatjuk, szerethetjük egymást, megtapasztalva azt az isteni kijelentést, hogy Ő van és velünk van” – fogalmazott az esperes. Végül elmesélte, hogy induláskor nem bízott ebben a csoportban, mert nem számolt azzal, hogy Jézus is jelen van közöttük, aki az elmúlt évek során mindig megtette azt, amire ők nem voltak képesek. „Ti vagytok a bizonyságai annak, hogy az Ő segítségével fel lehet állni, meg lehet bocsátani, újra lehet építeni életet, családot, baráti közösséget” – tette hozzá Incze Zsolt, majd hálát adott azért, hogy a mélypontok után újra tisztán lehet együtt ez a közösség. Miután az esperes megköszönte az elmúlt évtized munkáját Kozma Ferencnek és feleségének, a szentgyörgyi csoportvezető a tékozló fiú példáját idézve elmondta, hogy egykor úgy tért haza a terápiás kezelésről, hogy semmije sem volt, de Isten kegyelméből tíz év után vissza tudták vásárolni a családi házukat.

A köszöntések sorát Gergely Dóra zárta, akinek a kezdeményezésére a jelenlévők egy nagy Erdély térképet formáltak, melyből kiderült, hogy Csíkszeredából, Székelyudvarhelyről, Gyergyószentmiklósról, Brassóból, Kolozsvárról, Marosvásárhelyről, Kézdivásárhelyről, Homoródalmásról, Szatmárnémetiből és Debrecenből is érkeztek résztvevők a rendezvényre.

A három nap alatt többnyire kiscsoportos beszélgetések zajlottak, ezenkívül előadást tartott Adorján Éva családkonzulens, Geréb Géza lelkipásztor, Gergely Dóra szociális munkás, Kozma Ferenc és Bagoly Emese pasztorális tanácsadók, Geréb Géza, Müller Loránd és Horváth Levente lelkipásztorok pedig áhítatokat, istentiszteleteket is tartottak.

„Időnként meg kell állni, és hálát kell adni az útért, amelyen eddig eljutottunk” – nyilatkozta lapunknak Kozma Ferenc, a sepsiszemerjai támogató csoport vezetője, hozzátéve, hogy a rendezvény által üzenik azoknak, akik vágynak a józanságra, szabadulásra, hogy van lehetőség erre, akkor is, ha ez az út nehezen járható. Mint mondta, ez a csoport a városé és az egész környéké, mert mindenkit befogadnak, aki szenvedélybeteg, függetlenül felekezettől, hovatartozástól. Maga sem érti, hogy miért csatlakoztak ilyen sokan a csoportjukhoz – tette hozzá, de talán annak tulajdonítható ez, hogy bíznak bennük az emberek. Hangsúlyozta, hogy nemcsak a probléma fontos a szenvedélybetegek esetében, hanem az is, hogy hogyan kezelik az embert, hogyan állnak mögé: a legerősebb gyógyszer a szeretet, az elfogadás, valójában ez fordítja vissza a betegséget.

Az országos mentő misszió a tavaly ünnepelte 25 éves évfordulóját – mondta el lapunknak Horváth Levente, részletesen is kifejtve, hogy az elmúlt negyedszázad alatt kezdetben egyéni terápiákat, néhány napos rendezvényeket, egy-két hetes rövid terápiás gyógyító programokat szerveztek, majd 2005-ben sikerült kialakítaniuk egy saját terápiás otthont Magyarózdon, az első magyar költőnő, Petrőczy Kata Szidónia kastélybirtokán, ahol kilenc hónapos, úgynevezett hosszú terápiás kezeléseket tartanak. Ez a központ lefedi egész Erdélyt, mind a királyhágómelléki, mind az erdélyi egyházkerületet, sőt, magyarországi lakóik is vannak. A terápiás kezelések mellett fontos a prevenció és az utógondozás is, melyek szintén több rendezvényt foglalnak magukban. 1993–2018 között a 3–9 hónapos terápián több mint 400-an, a kéthetes terápiákon több mint 2000-en, az egyéni terápiás üléseken több mint 5000-en vettek részt. A tinédzsereknek szervezett rendezvények közül a nyári prevenciós táborokban több mint 600-an, a szakszerű iskolai prevenciós alkalmakon több mint 4000-en, a nyári táboraikban pedig több, mint 800 gyermek vett részt. Horváth Levente arról is beszélt, hogy a már szabadult, felépült szenvedélybetegek Erdély több nagyobb településén is támogató csoportokat hoztak létre, melyek közül a sepsiszentgyörgyi a sikeresebbek közé tartozik.