Mózes László
Dagadó botránnyal búcsúzik – remélhetőleg minél előbb – tisztségétől és kormányától Răzvan Cuc közlekedési miniszter. Nem azért marad emlékezetes politikai pályafutása e tárca élén, mert mandátuma idején felpörgött az autópályák építése – legelső miniszteri kinevezésekor még azt nyilatkozta: biztos, ami biztos, egyetlen kilométernyi autópályát sem ígér! –, hanem azért, mert sajtóhírek szerint akadályozni próbálta, hogy néhány ellenzéki képviselő Bukarestbe repüljön a kormány elleni bizalmi szavazás napján.
Ezt mind ő, mind ügyvivő miniszterelnöke cáfolja, ám a korrupcióellenes ügyészség tegnap büntetőjogi vizsgálatot indított ellene, s ki is hallgatták tanúként az állami légitársaság napokban menesztett vezérigazgatóját, Mădălina Mezeit. Utóbbit azért tették lapátra, mert nem engedelmeskedett a bölcs és hozzáértő miniszter kérésének, hogy október 10-én hajnalban ne engedje felszállni azokat a Bukarestbe induló belföldi járatokat, amelyeken ellenzéki honatyák utaztak volna
Efféle forgatókönyvet még egy ponyvaregény írója is megirigyelhetne, ám igazi értékét akkor éri el, ha kiderül, hogy más értelmes és hasznos intézkedéshez hasonlóan ez is része a szociáldemokrata kormányprogramnak. Melynek lényege, hogy mindent a vezérért s mindent a hatalomért, akár azon az áron is, hogy a közlekedési miniszter földön tartaná a belföldi repülőjáratok egy részét! Bár korai még tényszerűséget állítani, a derék szociáldemokraták jogalkotói leleményéhez képest egy ilyen, az állami légitársaságot érintő machináció apróságnak tűnik. Hogy mindebből maga a légitársaság, a veszteségesen működő Tarom húzná a rövidebbet, az a szociáldemokratákat aligha zavarja.
E légi akrobatika, Cuccal és párttársaival az élen, tragikomikus epizód. Ám az a tény, hogy egyáltalán felmerülhet egy efféle terv létezése, már önmagában elrettentő. S hogy ma ettől hangos a politikai küzdőtér, hogy a korrupcióellenes vádhatóságnak vizsgálódnia kell az ügyben, újólag is azt jelzi, nincs határ, nincs lehetetlen. Ma ugyan még nem egyértelmű, hogy Cuc próbált-e ármánykodni vagy sem a repülőjáratokkal, ám az fölöttébb gyanús, hogy a bizalmi szavazást megelőző este a miniszter a Tarom vezérigazgatójának lakhelye elé ment, s az utcán találkozott a vállalat vezetőjével. Továbbá az is érthetetlen, hogy a tárcavezető miért érdeklődött arról, hogy kik azok az ellenzéki honatyák, akik következő napra repülőjegyet váltottak a fővárosba. Cuc állítása szerint akkor este csupán arra volt kíváncsi, hogy „minden rendben” van-e a szóban forgó járatokkal...
Vajon az ügyvivő kormánnyal és minisztereivel „minden rendben” van? Hiszen ha bebizonyosodik, hogy Cuc és lelkes csapata valóban földön kívánta tartani az állami légitársaság repülőit, az bizony súlyos bűncselekményt jelent. Ám addig is érvényesül e dilettáns politikus társaság visszahúzó ereje, szemlélete közlekedésben és más ágazatokban egyaránt: nincs sebesség, nincs haladás, repülés, autópályán való száguldás helyett helyben járunk.
