„A Kováts család története hasonló a sok többi székely családéhoz. Tagjai között voltak földművesek-gazdálkodók, értelmiségiek, iparosok, olyanok is, akik Bukarestbe mentek dolgozni, mások külföldre vándoroltak. Nem voltak ország-világ által ismert híres emberek, de becsületesen dolgoztak, nevelték és lehetőségeikhez mérten taníttatták gyermekeiket, sokan közülük igyekeztek hazánk és népünk javára tenni. Kezdem egy érdekes családi történettel, amelyet szinte szó szerint így mesélgettek öregeink (...), nem is tudom, pontosan így volt-e, így hallottam, így mondom tovább. Kováts nagyapám dédapja, Birken von Birkenstein báró jakobinusként menekült Prága melletti kastélyából az osztrák hatóságok elől a lányával, Teréziával. A zabolai grófék adtak nekik menedéket. Majd hírt kapott, hogy üldözői a nyomában vannak, s Brassó felé vette az útját, ahol a gazdag rétyi nemes Antos Jánossal találkozott. Elmondta, hogy a lányával menekülni kényszerült, és nem tudja, merre tovább. Antos rétyi kúriájába vitte őket. Volt ott egy Kováts József nevű fiatal intéző (gazdatiszt), aki nem sokkal azelőtt jött haza Németországból, jól tudott németül, sokat beszélgettek a kis Teréziával, végül szerelem lett belőle. Antos biztosította a bárót, hogy jó családból való (katonarendű lófő székely család), becsületes, megbízható és nagyon művelt ember az intéző, nyugodtan rábízhatja a lányát. Úgy is lett. Megtartották az esküvőt. Utána a báró elment, soha többé nem hallatott magáról, de lehet, hogy ez csak szóbeszéd volt. A kis baronesse-ből rétyi asszony lett, megtanult magyarul, kitűnő gazdasszony volt, szült négy gyermeket, egy lányt, Annát és három fiút, mindhárman részt vettek az 1848-as szabadságharcban. A Jóisten vigyázott rájuk, mindhárman épen hazakerültek.”

Nos, a gazdatiszt édesapjával, Kováts Antal reguláris katonával veszi kezdetét a Kováts família ezen ága 1784-ben. Nagyon terebélyes családfájuknak 22 lombos ága van, amelyeken sok említésre méltó név jelenik meg: többek között Kováts Zsigmond rétyi tanító, Kováts Pál (1902–1978) református lelkész, egyházi író és szerkesztő, Kováts András (1904–1938) rétyi református lelkipásztor, az egykori helyi fúvószenekar megalakítója és karmestere, a néhai Kelemen Antal által újraalakított zenekar névadója és sokan mások.

A rétyi fúvósegyesület névadója, Kováts András lelkipásztor

Kécsi-Kovács doktornő munkája több, mint családtörténet. Oldalain fel-felbukkan „a fajtánkhoz való ragaszkodás”, bőven esik szó a rétyi református templomról, világháborús visszaemlékezésekről, családi naplókból idéz, és külön bemutatja azokat a családtagokat, akik értékeset alkottak a népművészetben, a díszítőművészetben és a képzőművészetben. Köztük  maga a szerző, az édesanyja és a rokonok varrottasai és falvédői, Tóth-Kovács Emőke festett bútorai, Szilágyi Emese, Kutiné Szász Ibolya és a rokon debreceni festőművész, Maksai János festményei, Székely Károly bőrfestményei.

Kovács Nándor és Patrik, a sepsiszentgyörgyi Mikó-kollégium tanulói

Túlsúlyban vannak ugyan e családfán a leányágak, de terjedelmes a család férfiúi ága is, ennek rügyei néhai Kovács József (sz. 1939) unokái, József és László fiainak tanuló korú gyermekei, Kovács Nándor és Kovács Patrik.