Kötések nélkül mifelénk nehéz visszapillantani a régmúltba, egy olyan világba, amelyet már a feledés fátyla kezd beborítani, de amióta a magyar evangélikusok – a Barcaság vallástörténetének egykori szenvedői és mai éltetői – Sepsiszentgyörgy és Kézdivásárhely vallásos életének a szereplői, kapcsolataink felől érdeklődni kötelességünk.
Mélyre kell merítenie a vallás- és egyháztörténetben annak, aki a reformáció kezdeteiről szeretne tájékozódni. Az Erdélyi Magyar Televízió képernyőjén nem egy alkalommal ismerkedhettünk az első nagy reformátor, Luther Márton alakjával, harcaival, korának küzdelmeivel. Most szoborba lényegülve Sepsiszentgyörgyre érkezik. A város evangélikus templomának alagsora ad helyet a Lutherre és a reformációra való emlékezésnek e hét végén.
Az esemény közelebb hozza mihozzánk, sepsiszékiekhez-háromszékiekhez, de az idesereglő tízfalusiakhoz is nemcsak az evangélikus világot, hitet és lelkiséget, hanem az erdélyi, pontosabban a kolozsvári protestáns teológiai intézetét és az abban folyó sok évtizedes lelkészképzést, protestáns-teológiai oktatást, annak kapcsán pedig Járosi Andor (1897–1944) evangélikus lelkész-esperes, teológiai tanár, író személyét, akinek a tanulmányaiból, cikkeiből összeállított kötetet mutat be annak szerkesztője, Benkő Tímea pénteken 18 órakor az evangélikus templomban.
A könyvbemutatót grafikai kiállítás követi, s ezzel itthon is vagyunk, városunk lakói ismét láthatják földink, a bitai nagy Szabó família sarjának, Gy. Szabó Bélának (1905–1985) híres Liber Miserorum metszetsorozatát, amelyet a művésznek Járosi Andorról készített tusrajzai egészítenek ki. Gy. Szabó Bélát a nagyenyedi évek hozták emberközelbe Járosi Andorral. Jó volt látni-hallani az éter hullámain a mihozzánk közelebb álló, Négyfaluban élő Kiss Béla nyugalmazott evangélikus lelkész Járosival kapcsolatos visszaemlékezését, jóleső érzéssel nyugtázni, hogy az evangélikus egyház Járosi Andor-díjban részesíti azokat az erdélyi magyar személyiségeket, akik a kisebbségben élő magyarság fennmaradása érdekében munkálkodnak.
Járosi Andort teológiai tanárként a német evangélikus liturgia reformmozgalmáról írt tanulmánya tette ismertebbé a protestáns világ számára. Új evangélikus istentiszteleti rendje az erdélyi magyar evangélikus egyház jelenlegi gyakorlatában él. Szerkesztője volt a kolozsvári Keresztyén Igazság című evangélikus egyházi folyóiratnak. Teológiai jellegű írásai mellett irodalmi művei és kritikái is megjelentek. Szerkesztőségi tagja volt a Pásztortűznek, az Erdélyi Szépmíves Céhnek, munkatársa az Erdélyi Helikonnak. Járosi Andor Reményik Sándor papja volt, aki versben szólt hozzá, „váltóőrnek” nevezte. Tamási Áronnal több mint ismeretséget ápolt, arcmását Gy. Szabó Béla metszette anyagba. Ez az ember lesz pénteken igazából itthon Háromszéken is.
Járosi Andor elítélte a zsidók üldöztetését, segítette a nemzetiségük miatt üldözötteket. 1944 őszén az Erdélybe bevonuló szovjet csapatok több mint kétszáz társával együtt elvitték. Tamási Áron és társai próbáltak közbenjárni érdekében, de fáradozásuk eredménytelen maradt. Fogolytáborban halt meg 1944 karácsonyán. Porai tömegsírban nyugszanak. A pénteki emlékesten bemutatásra kerülő gyűjteményes kötet segít majd személyének behatóbb megismerésében.
