Teljesen véletlen, hogy Benedek Elek író, szerkesztő, országgyűlési képviselő, a nagy mesemondó születése és a Székely Mikó Kollégium – akkori nevén Református Tanoda – megnyitása ugyanazon évben, 1859-ben történt. Az erdővidéki fiúk a székelyudvarhelyi kollégiumban végezték felsőbb tanulmányaikat korábban is, Benedek Elek az elemi iskola elvégzése után szintén Udvarhelyen tanult és érettségizett.
Büszke a szülőfalu, Kisbacon nagy szülöttjére, iskolája a neveltjére: a kis iskola felvette a Benedek Elek nevét, de még Nagybacon iskoláját is Benedek Elek Általános Iskolának hívták a változás után egészen 2013-ig, amikor a Dr. Konsza Samu nevét vette fel, mert nehézkes volt egy községben két azonos nevű iskola ügyintézése.
Az udvarhelyi Református Kollégium ugyancsak lerótta tiszteletét: Benedek Elek Tanítóképző néven működik a változás óta.
Mindannyiunk Elek nagyapója tehát nem gyermekkorban került kapcsolatba a Mikóval, hanem fiatalkorában, már országgyűlési képviselőként. 1887–1892 között volt a nagyajtai kerület képviselője, az 1888. február 9-i gyűlésen felszólalva a székelyföldi iskolák ügyét „volt szándékában megbolygatni”, nevezetesen a sepsiszentgyörgyi Mikó-kollégiumét, a baróti gazdasági iskoláét és a székelyudvarhelyi reáliskoláét. Már beszéde bevezetőjében azonban feleslegesnek tartja a közbenjárást, mert éppen a napokban megjelent Sepsiszentgyörgyön egy éles hangú röpirat, melynek címe: „Nincs pénz!”. Ajánlva Trefort Ágoston vallás- és közoktatási m. kir. ministernek. Szerzője Justus, az álnév Császár Bálint polgármestert fedi. A röpirat támadó hangvételű, Trefort Ágostont bírálja, amiért nem intézkedik a Mikó-kollégium főgimnáziummá fejlesztése ügyében. Benedek Elek diplomatikusan eltér tehát beszéde eredeti tárgyától, és a továbbiakban a piacon levő gyermekirodalomról szól, amely „kritika nélkül” kerül a gyermekek kezébe.
Bár a „Nincs pénz!” című röpirat már felkavarta az állóvizet a kollégium főgimnáziummá fejlesztése ügyében, bátorság kellett a fiatal képviselő részéről, hogy egyáltalán említést tegyen róla. Mint ismeretes, Trefort miniszter még abban az évben elhunyt, gr. Csáky Albin lett az utóda, a kollégium pedig 1889–1893 között főgimnáziummá fejlődött.
A sepsiszentgyörgyi Székely Nép 1923 áprilisában adott hírt arról, hogy Benedek Elek, „a legkiválóbb székely író” meglátogatta az iskolát, sőt felolvasást is tartott. 21-én a tornacsarnokban este fél kilenckor kezdődött a műsoros estély, melynek bevételét a Szegény Tanulók Könyvtára fejlesztésére szánták. Ez a könyvtár főleg tankönyveket és kézikönyveket: lexikonokat, ismerettárakat, szótárakat tartalmazott azon diákok használatára, akik nem tudták megengedi maguknak, hogy megvásárolják a kijelölt munkákat. Az állományrész gyarapítása ajándékozás útján vagy különböző ünnepségek bevételéből történt, mint ez alkalommal is.
A kollégium és a tanítóképző ifjúsága közösen rendezte az estélyt, a kollégium számított a vidéki közönség, a szülők érdeklődésére is, ezért a konviktusban ételről és italról is gondoskodtak, táncmulatságot is tartottak az irodalmi est után. A kollégium zenekara Beör Kálmán zenetanár vezetésével kétszer lépett színpadra, a vegyes kar ugyancsak kétszer Nagy József karnagy vezényletével. Elhangzott Benedek Elek Tavaszi ének című verse Szőcs Anna II. osztályos gimnáziumi tanuló előadásában. Benedek Elek felolvasása a negyedik szám volt az est folyamán. Az írót színpadra lépésekor Bodor Géza VIII. osztályos főgimnáziumi tanuló, a Kőrösi Csoma Sándor Önképzőkör soros elnöke – későbbi kovásznai, majd sepsiszentgyörgyi orvos – köszöntötte az ifjúság nevében. A következő szám Benedek Elek: Fiam lakodalma, monológ Tuzson Anna IV. éves tanítóképzős növendék előadásában. A Magyar mese- és mondavilágból A kápolna harangja című regét jelenítették meg gimnáziumi és tanítóképzős leányok, Kiss Margit II. osztályos gimnáziumi tanuló – a későbbi Kiss Manyi színművésznő – a királykisasszony szerepét játszotta. A tornatermet színültig töltötte a közönség, az est után a gyermekek melegen köszöntötték Elek nagyapót. A tudósítás „A Kollégium önmagát is megtisztelte azzal, hogy alkalmat adott az aprónépnek elhoznia szerető hódolatát az ő koronázatlan mese-királyának” mondattal zárult.
1930. május 18-án a kolozsvári Ellenzék lapban Benedek Elek kisbaconi birtoka a magyar ifjúságért című hír jelent meg. A sepsiszentgyörgyi tudósító Makkai Sándor református püspök leirata szerint számolt be arról, hogy dr. Benedek Marcell az örökösök nevében 24 000 lejt, a Benedek Elek kisbaconi birtokából 1929-ben befolyt tiszta jövedelmet adományozta „Elek apó iskoláinak”. Így kapott egy-egy részt a sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Kollégium, a székelyudvarhelyi tanítóképző és a Nagyenyedi Bethlen Kollégium.
Mint korábban már jeleztük, Benedek Elek a székelyudvarhelyi Református Kollégiumban tanult, tehát „iskolái” nem alma materei, hanem azok az intézmények, amelyekre figyelt, melyekre gondja volt.
Csikós Júlia
