A pszichológiának már vannak eredményei a krónikus fáradtság, illetve a kiégés pontos felderítésében, mégis még mindig nagyon sok a megválaszolandó kérdés. Azt már tudjuk, hogy olyan összetett tünetegyüttes, ami nem csak egyszerű – kiadós alvással is orvosolható – fáradtság, hanem totális fizikai, mentális és érzelmi kimerülés. Jó hír, hogy bármelyik szakaszában ki lehet szállni, nem kell tönkremenni ahhoz, hogy az ember változtasson az életén.
Thomas Bergner kiégésről szóló könyvében három hatásos ellenszerről ír: megelőzés, megelőzés, megelőzés.
Ehhez pedig komolyan szembe kell hogy néznünk magunkkal, meg kell ismernünk alapvető belső törekvéseinket és az öntudatlanul is bennünk munkáló erőket. És ha már jelentkezik a tartós fáradtság állapota, tudnunk kell: olyan módon nem folytathatjuk tovább az életünket, mint korábban.
A megelőzés része, ha barátságokból hálót köthetünk! Jó, ha rendszeresen meríthetünk egymás bátorításának, támogatásának és eligazításának erőforrásaiból. Nincs értékesebb, mint az a barát vagy barátnő, aki nem csupán elfogad és nagyobb teljesítményekre ösztönöz, hanem szelíden meg is mondja rólunk a véleményét.
Az olyan mondatok, hogy: „sokkal többet kellett volna tennem”, vagy „ezt én úgysem tudom megcsinálni”, csak munkakedvünket csökkentik, és fölemésztik belső erőforrásainkat. Gyámoltalanná és reménytelenné tesznek. Mondja azt helyettük: „eldöntöttem, hogy ezt és ezt fogom tenni”. Gondoljon mindig arra, hogy mindennapjaink folyását szabadon irányítjuk, és nem vagyunk a körülmények sodrának kiszolgáltatott áldozatok.
Kívánatos lenne, ha tudnánk olyan dolgokat keresni, amin nevethetünk! Örüljünk, élvezzük környezetünk minden szépségét – egy kismadár vidám csivitelésétől vagy egy kisgyermek vidám kacagásától kezdve el egészen az őszi naplemente színpompájáig. Ezek gazdagítják érzéseinket, testünket-lelkünket megelevenítik.
Alakítsunk ki higgadt életritmust, és ne fogjunk egyszerre több dologba. Mindig csak az éppen előttünk álló feladatra összpontosítsunk, és ne gondoljunk mindenre egyidejűleg. Iktassunk be pihenőt, amikor szükséges, de ne feledkezzünk meg az elegendő testmozgásról se!
Időnként változtassunk kialakult, megrögzött szokásainkon! Igaz, hogy a már bejáratott dolgaink biztonságérzetet adnak, de értelmünket lustává teszik, alkotóképességünket megfojtják, pedig az élénk értelem és alkotókészség szellemi egészségünkhöz nélkülözhetetlen.
Amikor hajlamossá válunk a tennivalók halogatására, ez tudatalattink egyfajta jelzése, hogy legfőbb ideje csökkenteni életünk stressz-szintjét. Ahelyett, hogy állandó szemrehányással terhelnénk magunkat, gondolkodjunk el azon, talán tényleg itt az ideje, hogy egy darabig néhány megbízatásra nemet mondjunk. Így kipihenhetjük magunkat, és újra jobban eligazodunk hétköznapjainkban.
Jézus Krisztus utat mutatott, amikor azt mondta: „Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből; ... (és) szeresd felebarátodat, mint önmagadat.” (Máté 22:37–39).
A teremtő Isten a saját „szeretettartályunk” felvigyázójává is tett bennünket. Ha valóban így szeretjük őt, akkor lehetőségünk lesz az ő szeretetével való folyamatos feltöltekezésre, és akkor már bátran adhatunk magunkból, időnkből, életünkből másoknak.
Kertész Tibor, a Gyulafehérvári Családpasztorációs Központ munkatársa
