A megemlékezés 13 órakor a református temetőben a Szoboszlai-kirakatper áldozatai emlékére 1994-ben felavatott kopjafánál kezdődött, ahol a többéves hagyományhoz híven a Református Kollégium diákjai ünnepi műsorral rótták le kegyeletüket az 1956-os hősök emléke előtt.

A megemlékezésen Bartos Károly iskolalelkész szólt az egybegyűltekhez, hirdette Isten igéjét, kért áldást a jelenlevőkre, majd Dimény Katalin, az iskola IX. osztályos tanulója idézte fel a hatvanhárom évvel ezelőtti eseményeket, a pesti srácok küzdelmét, áldozatukat a magyar szabadságért. „1956 a magyar csoda 12 napja volt. Ez a 12 nap kifejezte a magyar nép szabadságvágyát, nemzeti érzelmeit és az igazság iránti tiszteletét, tizenkét nap, amely megmutatta a világnak, mire képes egy kis nép, ha jogaiban és nemzeti érzéseiben eltiportnak érzi magát. 12 nap amelyet el lehet talán ferdíteni, eszméit, céljait ideig-óráig el lehet titkolni, de elfeledni nem. 63 év után is tisztán láthatjuk, hogy azok a napok a 20. századi magyar történelem dicső napjai voltak, mert egy önérzetében megalázott, méltóságától megfosztott, mindennapjaiban megnyomorított nemzet fellázadt az elnyomás ellen, és a szabadságáért fegyvert ragadva harcolt a proletárdiktatúra és a világ egyik legerősebb katonai hatalma ellen. Mi, erdélyi, háromszéki magyarok is büszkék lehetünk 1956-ra. Szoboszlai Aladár, Sass Kálmán és társai, a Szabadságra Vágyó Ifjak szervezetének tagjai, egyetemisták, munkások, egyszerű emberek, 1956 csillogó géniuszai vannak itt most velünk, üzennek nekünk, és buzdítanak arra, hogy higgyünk múltunkban, értékeinkben, elődeinkben. Itt vannak mindannyian, és velünk együtt üzennek a jövő nemzedékének” – mondotta többek között az ifjú szónok.

Ezt követően a Református Kollégium IX. A osztályos tanulói az alkalomhoz illő ünnepi műsort adtak elő. Betanította Rancz-Gyárfás Zsuzsa magyartanár. A temetői megemlékezés koszorúzással, a magyar és a székely himnusz közös eléneklésével és gyertyagyújtással ért véget.

Este a középiskolások fáklyákkal vonultak végig a Gábor Áron téren, majd miután megkoszorúzták Vetró András 2009. október 23-án felavatott 1956-os szobrát, a világháborús hősök emlékműve elé vonultak, ahol a kantai Nagy Mózes Elméleti Líceum tanulói mutattak be megemlékező műsort.

A műsor Albert Camus az ’56-os magyar forradalomra és szabadságharcra vonatkozó szavaival kezdődött, majd felelevenítették az akkori eseményeket: a tanulók „belebújtak” az ’56-os ifjak bőrébe a 12 napig tartó forradalom kitörésétől annak leveréséig, a halál motívumát is megjelenítve a színen, majd ismét emlékezés következett.

A zárókép a pozitív jövőépítést szolgálta. Az előadás fő témája a szabadság volt. Betanította Rancz Teréz, Nagy-Babos Tamás és Pakó László. A rendezvényen a több száz résztvevő mellett jelen volt a Történelmi Vitézi Rend kézdiszéki állománya, a Kézdivásárhelyi Nők Egyesülete, a Kézdiszéki Székely Tanács, Tamás Sándor és Bokor Tibor, a megyei, illetve városi önkormányzat vezetője. Az ünnepség koszorúzással és himnuszaink eléneklésével zárult.