Száznál is többen gyűltek össze tegnap délután Kovásznán a központi parkban lévő ’56-os emlékmű, a Lyukas kő köré. A forradalom hőseire emlékező helyiek mellett szomszédos településekről érkezettek is jelen voltak, civilek mellett egyházi és közéleti személyiségek rótták le kegyeletüket a hősök előtt.
Az események sorát a Himnusz nyitotta meg, majd Péter Arthur plébános indította drámai szavakkal beszédét: „1956 vért követelt, nagyon sok vért a magyartól, s a magyarság adta, kicsik és nagyok vállalták a halált, a hősies helytállást. Európa ezer év után sem tudja úgy befogadni a magyart, ahogy ezek után megérdemelné” – hangoztatta. Történelmi esetekből következtetve mondta ki: sokszor érezni, hogy kegyetlenül gyűlölnek minket. „Vajon miért?” – tette fel a súlyos kérdést, és adta a választ is: mert a magyar szereti a szabadságot, ma is ez a baja Európának velünk – vonta le végül a következtetést. Ma a magyar népnek sokkal nagyobb a feladata, mint ’56-ban, ma egész Európát hívja a gyermektelenségből az életképességbe, a politikai cselekvésképtelenségből a hatékony, magát megbecsülő, erős Európába – fűzte tovább gondolatait a plébános.
Az idei ’56-os megemlékezés fő szónoka Szabó Levente tanár volt. „Annak érdekében, hogy jobban megértsük, mi is történt 1956. október 23-án Magyarországon, megpróbálom röviden összefoglalni azokat a körülményeket, amelyek a forradalom kitöréséhez vezettek” – kezdte szónoklatát, majd ismertette az események egymásutánját, számos kevésbé ismert részletre is kitérve. Következtetésként kijelentette: „Az ’56 utáni szabadságküzdelmünk beleilleszkedik abba a félezer esztendős folyamatba, amit a kuruc, a Habsburg-ellenes, az önállóságunkért zajló történelmi küzdelem jelent. Minden nemzedéknek megvan ebben a maga feladata. Nekünk itt és most a nemzeti összefogás lehetőségét kell megtalálnunk, mert a tömegmédia által életben tartott jobb- és baloldali tömbpártok éppen attól akarják megóvni Magyarországot, ami a leghőbb vágyunk: a szabadságtól és az önrendelkezéstől!”
A szónoklat után Orbán Lajos lelkész mondott áldást, majd az emlékezés koszorúit helyezték el a Lyukas kőnél. A rendezvény a székely himnusz éneklésével ért véget.
Az eseményen közreműködött Kertész Barna vezényletével a kovásznai ifjúsági fúvószenekar, a Havadtőy Sándor Cserkészcsapat, a belvárosi református egyház ifjúsági kórusa, Csősz Csongor, Szász Mihály tanulók. A rendezvényt Pap Gyopárka végzős diák vezette.
.jpg)
