Mindenkire szükség van, a jó Isten nem teremtett selejtet, mindenkinek megvan a maga küldetése, feladata, hivatása, szerepe, és nekünk, ikafalviaknak, most az volt, hogy örömet, jókedvet, mosolyt, szép élményeket szerezzünk vendégeinknek s nem utolsósorban magunknak. Csodálatosra sikeredett az ikafalvi művelődési napok 2019. október 19–20-i kiadása, a lelkészházaspár mellé felsorakozott a nőszövetség, a presbitérium, egy önkéntes csapat, a helyi tanács, a polgármester.
Lázas készülődés előzte meg a napokat, szombaton reggeltől üzemelt a művelődési otthon konyhája, készült a finom töltött káposzta, sültek a kürtőskalácsok. A szemközti domboldalon, a „mesefaluban” játékszigeteken helybeli és vendéggyerekek (Kézdivásárhelyről, Sepsiszentgyörgyről, Csernátonból, Torjáról, Futásfalváról) játszottak, barátkoztak, és még Ika pénzt is kerestek, amivel a bazárban vásárolhattak maguknak ezt-azt. Ügyes fiatalok vezették a kicsiket a játéklabirintusban. A felnőtteknek 17 órától a faluházban Jancsó Katalin tartott előadást a gombákról, gombászásról.
19 órára megtelt a művelődési otthon ikafalviakkal, elszármazottakkal, vendégekkel. A rétyi amatőr színjátszó társulat Válás muzsikaszóval című vígjátékán derülhettünk. Szeretetteljes volt a fogadtatás, hisz a rétyi tiszteletes, Deák Botond, aki a társulatot vezette, ikafalvi származású.
Vasárnap 10 órakor megszólalt a templomba hívó harang, s mint a méhkas bolydult meg a falu. Érkeztek a meghívott vendégek, elszármazottak, a Rád is szükség van! programsorozat hősei és kísérőik, eljöttek a mikóújfalusi testvér-nőszövetség tagjai is és a várva várt motorosok, akikkel 2019. szeptember 15-én a „Legszebb nap”-on volt szerencsénk megismerkedni. Ismét azért jöttek, hogy élménymotoroztatásban részesítsék elsősorban a speciális igényekkel élőket.
Hangulatos, izgalmas, felemelő, közösségépítő és erősítő volt a hálaadó istentisztelet, a vasárnapi iskolások bevezető éneke, a Bujka együttes tiszta forrásból merített népdalcsokrai, a motoros közösség szószólóinak üdvözlete és felkészítője emelte a hangulatot.
Aztán az élménymotorozás következett. Elsősorban a „hősök” ültek nyeregbe, majd a gyerekek, két-három kört is megtettek, végül a felnőttek is.
Nagyon finom volt és jól esett az ebéd, a beszélgetés a fehér asztal mellett. Igazi szeretetvendégség volt a javából. És még nem ért véget a kellemes meglepetések sora. Délután 16 órára benépesült a faluszéli tágas füves rét, további vendégek érkeztek, a sepsiszéki Sasíjász csapat tartott lovasíjász-bemutatót. Kuriózum volt ez is, nem mindennapi látvány. Az előadás és a zene megmozgatott bennünk valamit ott mélyen... Büszkeséget, fájdalmat? Nem! Valami olyasmit, hogy jó magyarnak lenni…
Ez a kétnapos rendezvény talán azt sugallta, hogy jónak lenni jó, segíteni, adni… és kaptunk is, hisz a legszebb ajándék az élmény, mely felemel, visz előre, erőt ad.
Hála a Jó Istennek mindenért!
Nagyoláh Ilona
nyugdíjas tanítónő
