Most emlékezünk az 1956-os forradalomra, de pár szó erejéig még érdemes visszatérni az aradi vértanúk kivégzésének emléknapjára is, mert ugyanazt a jelenséget figyelhetjük meg.
Október 6-án a Kárpát-medence nagyon sok településén minden évben megemlékezést, gyásznapot tartanak a magyarok. Így volt ez most is. Sepsiszentgyörgyön a volt Megyeháza (most Bod Péter Megyei Könyvtár) udvarán a Balázs Antal által (2011-ben) faragott és felállított kopjafasor előtt, majd az Erzsébet parkban levő 1848/49-es emlékműnél már hagyománnyá vált a tisztelgő rendezvény. Az idei, 170. évfordulóra szép számú sepsiszentgyörgyi és környékbeli honfitársunk jött el. Hogy ez a létszám nem közelíti meg az elvártakat, az biztos, de úgy látszik, sajnos, sok az olyan ember, aki nem ismeri vagy nem is akarja már ismerni a magyar nemzet történelmét, sorsát, azt, ahonnan ők is vétettek! Valaki meg is jegyezte, hogy ha sört osztanának, akkor sokan lennének, akár a csíkszentsimoni sörfesztiválon... Ez az egyik csorba. A lényeg mégis az, hogy még vagyunk, elég sokan, akik nem így látjuk a dolgokat.
Ezek után nem csodálom a román állam viszonyulását e naphoz, hiszen 2019. október 6-án a közszolgálati tévé esti híradójában egy árva mondatot, egyetlenegy képet a magyar rendezvényekről be nem játszottak (pedig az illetékesek mindenütt ott voltak). A különböző helységekben lezajlott megemlékezésekről sok erdélyi magyar is főként a magyar tévéadásokból értesült. A román állami televízió akkor este hírt adott többek közölt a Fogarasi-havasokban lehullott hóról, külföldi kútszentelésről, elefántpusztulásról, amerikai zenéről, az Aranyszarvas Fesztiválról, az államelnökjelöltek hadakozásáról stb. – de arról, hogy a magyarok Erdély-szerte megemlékeztek a 13 aradi vértanúról, egy szót sem ejtettek. Ez fájdalmas és egyben elgondolkoztató is, ami azt jelzi, hogy közösségünk semmibevétele napról napra fokozódik.
Az úzvölgyi gyalázkodás, a székelyföldi hibridháborús katonai gyakorlatozás, a magyar feliratok és a székely szimbólumok tiltása, a helységtáblák magyar nyelvű feliratainak lemocskolása, a magyar tanácselnökök levadászása, a magyar iskolák és egyetemek beolvasztása már a tűrhetetlenségi határt súrolja. Na de, ha ők ,,olyanok”, akkor mi miért vagyunk „ilyenek”?
Az aradi 13 vértanú emléke – de az 1956-os forradalom is – minket helytállásra, kitartásra és az igazság győzelmére kell hogy késztessen. Nagy költőnk, Petőfi Sándor nemcsak magyar szabadságot, hanem világszabadságot hirdetett 1848-ban. Még azokra is gondolhatott, akik talán nem is akarnak igazi szabadságban élni! Pedig így illene!
N. Kányádi Mihály
Szentivánlaborfalva
