A katolikus egyház tanítása szerint mindenszentek napja az üdvözült lelkek emléknapja, a megdicsőült egyház ünnepe. Azoké a lelkeké, akik a mennyországban vannak. A halottak napján pedig azokra az elődeinkre emlékezünk, akik még nem jutottak el oda, a tisztítótűzben vannak. Ünnep. Lehet-e ünnep ez a két nap, amikor csupa-csupa olyan lélek között járkálunk a temetőkben, akiknek az elvesztése nagy szomorúságot okozott, és hiányuk bánattal tölti el szívünket? Igen, lehet ünnep. Mindazoknak, akik hisznek az örök életben, a feltámadásban és a teremtett világ rendjét irányító Istenben. Mióta világ a világ, ez így volt. És így van.

A kereszténység előtt is volt hitük az embereknek, a modern korban szokásosnál is erősebben tisztelték őseiket. A mindenszentek ünnepe például egy pogány kelta ünnepből vált kereszténnyé. A keltáknak ez a nap volt az új év kezdete, ami egyben a tél és a sötétség bekövetkeztét is jelentette. Hitviláguk úgy írta le, hogy ekkor megjelennek az előző évben meghaltak lelkei, ugyanis ezen az éjjelen mennek át a holtak birodalmába. Ezért a szellemeknek ételt és állatokat áldoztak, hogy könnyebbé tegyék vándorútjukat. A britanniai keresztény közösségek a Krisztus utáni 7. századtól ezen a napon kezdtek el ünnepet tartani az összes elhunyt katolikus szent tiszteletére. A pogány halottakra emlékező ünnep így vált és élt tovább mindenszentekként. Napjainkban az összes keresztény egyház ekkor imádsággal tiszteleg a halottak előtt.

Igen sok népszokás kötődik mindenszentekhez és a halottak napjához. Rendbe hozzák a sírokat, koszorúkat, virágokat tesznek rájuk. Nem ritkán ételt is raknak a sírra, vagy otthon terítenek meg az elhunytaknak is. Úgy tartják, hogy a szellemek ekkor hazalátogatnak. A mécsesek pedig azért világítanak a temetőkben, hogy az eltévedt lelkecskék visszataláljanak nyugvóhelyükre.

Európa temetői tehát október–november fordulóján fényben ragyognak. Nagy kérdés azonban, hogy a több ezer éves szokások vajon meddig világíthatnak még abban a korban, ami az élet szinte minden terén a sötétség hatalmát segíti. Hiszen a legpogányabb időket messze lekörözve tobzódik a hitetlenségben földrészünk. Kihagyták az Európai Unió alapdokumentumából a zsidó keresztény alapokra, ezek ember- és emberségmegtartó törvényeire való hivatkozást. Ma már ott tartunk, hogy nemcsak idegen, például iszlám közegben pusztítják és üldözik a keresztényeket, hanem Európában is. Sőt egyenesen erre szakosodott terroristákat importálnak a hisztérikus istentagadók.

Az életnél nagyobb csoda nincs. Ennek természetes része a születés és a halál. A rend részei vagyunk. Azért maradhattunk meg, mert Istennek céljai vannak velünk. Például az, hogy tiszteletben tartsuk elődeinket, és így utódainktól is megkaphatjuk ugyanezt.
A végtelen emberlánc így ragyog az időben, erről adnak hírt a temetők fényei is mindenszentekkor.

Dippold Pál