Demeter J. Ildikó
Átmegy vagy sem? Az a kérdés, hogy lesz-e új kormánya Romániának, teljesen háttérbe szorította az államfőválasztási kampányt, az esélyek szinte naponta változtak, az utolsó percig: vasárnap még úgy tűnt, hogy Ludovic Orban nem tud elegendő támogatást szerezni, tegnap reggelre már fordult a kocka, illetve néhány köpönyeg. Ám amikor a változást akarók felszusszanhattak volna, zavar keletkezett az elektronikus szavazóberendezésben, ami nem csoda egy olyan országban, ahol az egészségügyikártya-rendszer sűrűn leáll, mégsem hiszi senki véletlen egybeesésnek.
Végül többen voltak azok, akik Viorica Dăncilă menesztését akarták, de ünnepelni nincs ok. Az, hogy a harmadik évezredben kézzel kell szavazni egy európai állam legmagasabb rangú intézményében, a középkori módszerek és mentalitások túlélését jelzi, ugyanúgy, mint a szavazatvásárlási erőfeszítések. Ezek után még nehezebbnek tűnik az Orban-kormány dolga, hiszen amellett, hogy minden egyes kezdeményezéséhez újra meg újra össze kell hoznia egy parlamenti többséget az ellentmondó követelésekkel előhozakodó vagy csak simán választási számításból kontrázó pártok között, sürgős és nem egyszerű feladatai mellett – egy elfogadható európai biztos jelölése, az idei költségvetés kiegészítése és a jövő évi kidolgozása, a gazdaság kiegyensúlyozása – céljául tűzte ki a közszféra szociáldemokratáktól való mentesítését is. Ezt üdvözölni is lehetne, de ha csak azért történik, hogy a liberálisok kerüljenek tisztségbe, akkor a polgár – aki harmincévi eredeti demokrácia után meglehetősen szkeptikusan figyeli az egész kormányváltási cécót – ezúttal sem nyer semmit. Mert az új kabinetben nem is egy miniszterjelölt személye kifogásolható. A leginkább éppen a legtöbb pénz fölött rendelkező fejlesztési tárca élére javasolt Ion Ştefan képviselő, aki „tévedésből” igen nagy házat épített, amely után „elfelejtett” adót fizetni. Ez pedig nem jó ajánlólevél, és nem is vág egybe a Ludovic Orban által felsorolt elvekkel...
A parlamenti vitán persze sok minden elhangzott: a fejleményeket távolból figyelő SZDP leváltására vállalkozó pártok saját követeléseiket sorolva bíráltak is, a kijelölt kormányfő pedig próbált az ígéretek és a lehetőségek közötti mezsgyén maradni, hangsúlyozva, hogy mandátuma legtöbb egy évre szól. Közben a folyosón már arról beszéltek, hogy ezt sem tölti ki az NLP, hanem februárban előrehozott választásokat akar kieszközölni, hogy ne veszítsen túl sokat abból a bizalmi tőkéből, amelyből most sincs nagyon sok. Kíméletre nem számíthat: a Liviu Dragnea bábjaként miniszterelnökké lett Viorica Dăncilă félre nem érthető, harcias nyilatkozatban kürtölte világgá, hogy ádáz ellenzék lesznek, és ez nem üres fenyegetés: pártjának már olyan kevés veszítenivalója van, hogy – egykori szélsőséges szövetségese, Corneliu Vadim Tudor mintájára – törvénytelenséget, elnöki diktatúrát és hasonlókat kiált egy demokratikus eljárás kapcsán.
Csúnya, zavaros, bizonytalan időszak következik.
