Demeter J. Ildikó
Habár a romániai oktatás helyzetének javítása három elnökjelöltnek is kiemelt célja – épp annak a háromnak, aki a választás első fordulója előtt hajlandó volt a nyílt vitát vállalni (egyénként ez a rádiós beszélgetés volt a legmagasabb színvonalú politikai eszmecsere az egész kampányban, ahol Kelemen Hunor, Dan Barna és Teodor Paleologu elveket és programokat osztott meg, nem az ellenfeleket pocskondiázta) –, és az új kormány tanügyminisztere is a fiataloknak ajánlotta mandátumát, lényeges változásra aligha számíthatunk a közeljövőben. És nem azért, mert a következő költségvetésben sem fogja megkapni az előírt 6 százalékot a tárca. A gyermekközpontú iskola ugyanis többet jelent a csempézett illemhely és műanyag keretes ablak okán korszerűnek nyilvánított épületnél, de épp erről esik ritkán szó.
A minőségi oktatáshoz nem csupán jól fizetett – de jól meg is válogatott – pedagógusok kellenek, hanem alaposan átgondolt, a gyermekek szellemi kíváncsiságát, kísérletező kedvét ébren tartó, érvényesülését szolgáló tanterv is, amely még sehol sincs. A mostani hetedikeseknek új tantervük van, de ugyanolyan zsúfolt órarendjük, tankönyveik zöme pedig a tanévkezdés után két hónappal is hiányzik az asztalukról. A legtöbb (köztük a román nyelv és irodalom) természetesen a magyar tagozatokon, ahol az országos fejetlenséghez a fordításból adódó késések és a kis példányszámban való nyomtatás nyűge is hozzáadódik. A hatodikosok nagyrészt a tavalyi kiadásokat használják, amelyek hemzsegnek a hibáktól: ilyen baj volt a biológia-, földrajz-, történelem-, matematika-tankönyvekkel és az anyanyelvi románnal is. A tankönyvkiadás nyomorúságát nem lehet az őszi kormányválságra fogni, hiszen több éve tart, megoldás pedig nem körvonalazódik, ahogy a tanügy más gondjaira sem.
Októberben ugyan a parlament megszavazta az óraszámok csökkentését is előíró törvénymódosítást, de a szakszervezetek elégedetlenek vele, mert számításaik szerint 15–20 ezer pedagógusi állás megszűnéséhez vezethet, és Klaus Iohannis – aki egyszer már visszaküldte megfontolásra a jogszabályt, többek között épp a tanárok várható elbocsátását kifogásolva – még nem írta alá. Nyilatkozati szinten az államfőt is nagyon foglalkoztatja a hazai oktatás színvonala, már évekkel ezelőtt meghirdetett egy Tanult Románia nevű országos oktatási programot, de ebből talán két konferencia született, gyakorlati eredmény nélkül. Pedig a tanítási folyamat újjászervezése az egyik legnagyobb horderejű, hosszú távú terveket és következetességet kívánó feladat, amelyben a legkülönbözőbb pártok között is konszenzust lehetne kialakítani – ha lenne hozzá valós szándék és a szemben álló vagy egymás mellett elbeszélő felek között közvetíteni tudó elnök.
De nincs. Ráadásul a kormány is csak átmeneti, bizonytalan támogatottsággal és üres kincstárral néz a tél elé. Ilyen felállásban csak az tűnik biztosnak, hogy az iskolaundortól szenvedő, halomra bukó áldozati generációk sora folytatódik. Valahogy mindig minden fontosabb a gyermekeknél...
