Sepsiszentgyörgyön született, itt is nevelkedett, a Plugor Sándor Művészeti Líceumban tanult, utána pedig a kolozsvári Ion Andreescu Művészeti Akadémia festészeti szakát végezte el – mutatta be röviden Lőrincz Róbert fiatal sepsiszentgyörgyi képzőművészt Kopacz Attila, az Árkosi Kulturális Központ vezetője a művész első egyéni kiállításának megnyitóján, melyet csütörtök este tartottak a központ Olt utcai székhelyén.
Elsőként Gazda József művészeti író méltatta a fiatal alkotót, hangsúlyozva, hogy amint a kiállítás képei bizonyítják, Lőrincz Róbert igen magas szinten elsajátította a mesterséget, és e tanulási folyamat különböző állomásai jól végigkövethetőek a rajzain. Az is egyértelműen látszik – mondta, külön is felhíva a figyelmet néhány kiállított munkára –, hogy már most jelentkezik nála az a plusz, amitől egy kép többé válik a megjelenítésnél, amitől a mesterség művészetté válik. A nagy próbatétel azonban csak ezután következik, mert a művészetben diktáló mai trendekkel ellentétben egy alkotónak nemcsak a formával kell törődnie, hanem igenis, bele kell szólnia a világ dolgaiba, jajkiáltásnak kell lennie – tette hozzá Gazda József, azt kívánva a fiatal művésznek, hogy ígéretes dobbantása után teljesítse be igazi rendeltetését.
Ezután Ramon Grossos, a művésztárs szólt a jelenlévőkhöz, mondván: nagyon örül, hogy végre élőben láthatja ezeket a képeket, amelyek egészen másként mutatnak a falon, mint a képernyőn, és annak is örül, hogy ilyen rövid idő alatt ilyen érett és termékeny művésszé vált Róbert. Nehezen tud egy kolléga alkotásairól beszélni, de úgy gondolja, hogy „rendkívül tiszta és lelkiismeretes művészetet” képvisel Róbert, akinek külön érdeme, hogy ilyen fiatalon tudja felmutatni ezt a komoly minőséget jelentő gazdag anyagot – tette hozzá.
Kopacz Attila elmesélte, hogy a kilencvenes évek közepén a művészeti líceum végzős diákjai meghívták őt egy csoportos kiállításra, melyen különböző technikai eszközökkel feldolgozott kísérleti munkákat mutattak be, és ő csalódottan távozott, mert rájött, hogy nem tudnak rajzolni a fiatalok. „Örülök, hogy ma erre is figyelnek a művészetiben, ha minden évfolyamról csak egy ilyen tehetséges diák kerül ki, akkor már büszkék lehetünk” – fogalmazott. Végül egy 15. századi történetet is mesélt egy művészről, aki egy hónap haladékot kért egy rajz elkészítéséhez, de csak akkor készítette el a képet pár perc alatt, amikor a megrendelő eljött érte. Az illető persze drágállta ezt a gyors munkát, mire a művész megmutatta neki a rajzot előkészítő rengeteg tanulmányt, és kifejtette, hogy valójában azokat kellett megfizetni. „Itt is csak Róbert tudná elmondani, hogy mennyi munka van a képek mögött, de ez maradjon az ő titka” – zárta szavait az intézményvezető.
