A városháza részéről Jeszenovics Károly alpolgármester és Dancs Ibolya anyakönyvvezető lepte meg tortával, virággal, kisebb ajándékkal a szép kort megért polgárt. Az alpolgármester rövid köszöntőjében sok egészséget, még hosszú és boldog életet kívánt az ünnepeltnek.

Erzsébet néni szemmel láthatólag jó szellemi és testi épségnek örvend – habár sokszor kell jajgatnia, amikor hol itt, hol ott fáj. Az udvaron a családja több nemzedékének tagja is él, de ő maga nem szorul ellátásra, a városba is kimegy. Szereti hasznossá tenni magát, köt, fon, kézimunkázik, de a kertben is tesz-vesz, amikor szezonja van. Hosszú élete – melynek utóbbi 28 évét, 1991 óta özvegyként töltötte – jó és rossz dolgaira egyaránt emlékezik. Anyaként a legszebb dolog volt számára a gyermekek születése, de ugyanúgy szereti az unokákat, a dédunokákat, a négyéves ükunokát. Gazdálkodó család sarjaként viszont rossz emlékeket hagyott benne az erőltetett kollektivizálás. Nem akartak beállni a kolhozba, ezért a várostól messze, Márkosfalva alatt kaptak földet, de az ott megtermett gabona nagy részét is be kellett szolgáltatniuk. Nem volt mit tenni, egy idő után beadták a derekukat, beálltak a mezőgazdasági termelőszövetkezetbe. A rendszerváltás után visszakapták földjeiket, amelyeket bérbe adtak.

De szép volt a magyar világ is! – elevenítette fel, láthatóan kedvet kapva az emlékektől. Itt laktak az udvaron, itt szálltak meg, az udvaron lévő mostani műhely épületében főztek maguknak, Erzsébet néni is segített néha a konyhában a katonáknak, minderről fényképek is bizonyítékul szolgálnak. A katonalovakat az istállóban tartották. „Akkor még nekünk is volt két lovunk, de elfértek egymás mellett. Jó emberek voltak a magyar katonák, még az ide tévedt szegény sorsúaknak is adtak ételt” – számolt be a régi történésekről.

Kovásznán pillanatnyilag négy polgár töltötte be századik életévét. Ketten most százévesek, egyikük 102, másikuk 103 éves. Idén már nem lesz a városban századik születésnap – tudtuk meg Dancs Ibolya anya­könyvvezetőtől.