Az Őrkő fölötti kis erdő tisztásán, tábortűz köré gyűlve énekelték a sepsiszentgyörgyi Waldorf-óvodások tegnap délután a köreikben immár hagyományossá vált sötétségűző dalt, majd lámpásaikkal éltető fényt vittek az erdőszéli fák gyökeréhez, a bogarakhoz és – ahogy ők mondják – az erdei manókhoz.
A Márton-napi lámpás ünnepre már napokkal ezelőtt megkezdték a felkészülést a Waldorf-óvodában: festették a papír lámpatesteket, majd ragasztották bele a gyertyát, sütötték a kis cipókat, vasárnap pedig a szülőkkel együtt takarították a több évvel ezelőtt örökbe fogadott manóerdő tisztását és környékét. A hagyományokhoz híven idén is az őszről, az ember reményt sugárzó fényéről énekeltek, majd szüleikkel együtt az erdőszéli fákhoz vonultak a lámpásokkal, utána pedig röviden elhangzott Szent Márton története a szegény emberrel. Ő köpenyegét osztotta meg, tegnap a gyermekek a kis cipókat törték annyi darabra, hogy a testvéreknek, szülőknek, nagyszülőknek is jusson belőle, majd közösen elmajszolták a libazsíros kenyeret, hiszen Márton-napkor nem hiányozhat a liba az étkek közül. A jelenlévők közül szülőként, nagyszülőként többen arra is emlékeztek, hogy huszonöt esztendővel ezelőtt volt az első Márton-napi lámpás ünnep Sepsiszentgyörgyön, amit az abban a tanévben indult első helyi Waldorf-osztály szervezett.
.jpg)
