Ma anyanyelvünk gazdagsága szűkül, esztétikai szépsége, formagazdagsága romlik. Egyedülálló, ősi karaktere nemkülönben.
Már nem hagyhatom szó nélkül. Hallgattam, amitől szenvedtem évek óta. De a romlás oly mértéktelen, hogy „vétkesek közt cinkos, aki néma”. Anyanyelvünk gátlástalan, tudatlan, félművelt meggyalázása, megrontása nem pártpolitikai vagy ideológiai kérdés. Fájdalom, de ez az egyetlen ügy, amiben mindkét oldal, ha nem is egyetértve, de közösen munkálkodik. Jobb és bal, hogy egyszerűsítsem a tényállást.
Előrebocsátom: mindkét politikai fertályon kiváló ismeretterjesztő nyelvészek tevékenykednek. Említem Kálmán Lászlót és Nádasdy Ádámot a Klub rádióból, Balázs Gézát a Kossuthból. De külön kiemelem a sok művelt betelefonáló és levelező olvasót, akinek fontos anyanyelvünk ügye. Nem velük óhajtok vetélkedni, mert más szemszögből közelítem meg a nyelvhelyességet. A kérdés csak az, sikerrel tehetem-e? Azt gyanítom, ha elszaporodnak az önkéntes és a hivatalos nyelvvédők, a közös iparkodásnak lehet eredménye.
Elő-előveszek és olvasgatok régi nyelvvédő könyveket. Köztük a legszellemesebbet, Kolozsvári Grandpierre Emil erdélyi író Herder árnyékában című esszékötetét. Fontos az erdélyi származás. Mert azt tapasztalom, hogy a trianoni határokon túlra szorított magyarok szebben, hibátlanabbul tudnak magyarul, mint a magyarországiak. Emil könyvcíme fenyegető célzás. (Herder azt jósolta a XVIII. században, hogy a magyarság kipusztul a Kárpát-medencében.) Az idegen uralom alá nyomorított őshonos magyarokat most azért szorongatják anyanyelvükben is, mert ennek fölszámolása nemzettudatuk és létük elvesztésével járna. A népirtás modern eszközével, amire nincs szava a viszkető fenekű szoknyás Helsinki Bizottságnak meg a többi álhumanitárius nyüzsgöncnek.
Az Árpád-kortól egy ideig a latin volt a hivatalos „magyar” nyelv, azaz a kereszténység nyelve. Nem veszélyeztette a magyarság mibenlétét, nyelvét sem, sőt, segítette európaivá válásunkat. Szent Gellért azzal a feltétellel települt le hazánkban, ha kap munkatársnak egy tucat magyarul tudó szerzetest. Kapott. A világvallások között az egyetlen nem keleti, távol-keleti vallás a kereszténység, sőt kifejezetten európai. Aki ma a kereszténységet támadja, az Európát veszélyezteti. Görög és latin jövevényszavaink gazdagították nyelvünket és fogalomkörünket, nem csorbították szókincsünket, nyelvünk szerkezetét, saját logikáját. Mert minden ellenkező híresztelés ellenére, nyelvünknek van logikája. A legenda szerint Neumann János azt mondta, anyanyelvének köszönheti felfedezéseit. Ma anyanyelvünk gazdagsága szűkül, esztétikai szépsége, formagazdagsága romlik. Egyedülálló, ősi karaktere nemkülönben.
A nyelveknek, mint a folyóvizeknek, saját törvényeiket betartva megvan a természetes öntisztulásuk. A XIX. század nyelvújításaiban is érvényesült ez az öntisztulás. Sok új fogalommal és azok szóalakjaival gazdagodtunk, de a félresikerülteket kidobta nyelvérzékünk. A germanizmusok ellen azonban már küzdenünk kellett, piszkították nyelvi világunkat, és gondolkodásbeli tunyaságra hajlamosítottak. És ez a lustaság ma is érzékelhető a köz- és a magánbeszédben. Amit fölfokoz a média.
Az anyanyelvgyilkosok többféleképpen sorvasztják éltető elemünket, a gondolkodás inkarnációját, a „kommunikáció” fő eszközét. Nemcsak az idegen szavak helytelen használatával, hanem a nyelvszerkezet rombolásával, ködösítő kifejezésekkel, pontatlanságokkal.
(Magyar Demokrata)
