Az egyetlen bölcs válasz: ne szavazz. Ne szavazz, és így mutasd ki a „bölcsességed”. De akinek ez nem felel meg, van egy más javaslatom is: szavazzunk érvénytelenül. A nyilvánvaló érvénytelen szavazatból kiderül, hogy a romániai (erdélyi) magyar embernek nem kell egyik jelölt sem.

Johannis (bocsánat, Iohannis), a fennhéjazó, gőgös és partnerével valósággal gúnyolódó román szász eddig csak gáncsot vetett a magyarságnak. A legcsekélyebb igényünkre sem válaszolt vagy semmitmondó választ adott. Azzal pedig mindenki egyetért, hogy az eltelt évek alatt egyetlen foglalatossága az volt, hogy ostorozza – okkal-ok nélkül – a szociáldemokrata többséget, kormányzásra való alkalmatlanságát és a korruptak védelmét hangsúlyozva (amit el lehet fogadnunk). Persze a nemzeti liberálisok, akik még mostanra sem tudtak az államvezetés szempontjából lábra állni, évekig a szürke semmittevésben tűntek ki. Iohannis elfogultsága a saját pártja iránt annyira nyilvánvaló volt, hogy savanyú ábrázata csak akkor mozdult mosolyra, amikor együtt volt vele. Kétlem, hogy egy egész népét függetlenül (!!) képviselő államelnöknek ezek a gyerekes jellegű megnyilvánulásai rendjén valók volnának!

Dăncilă asszony, aki bőven kapott hideg zuhanyt számos szóbeli botlásáért, a Dragnea korszak idején bebizonyította, hogy miniszterelnökként sem áll meg a lábán. Akkor hogyan lehetne államelnök? Az utóbbi időben megbátorodott, és ezt Dragnea bebörtönzése után mindenki csodálkozva vette észre. De ez még nem elég egy ország vezetésére. Ha – és csak elméletileg – Iohannis elutasítása nyomán ő lenne az elnök, a tényleges gondok megoldása helyett zűrzavar és a liberálisok elleni folytonos csipkelődés zajlana. Talán tanulna országvezetést idővel, van hajlama rá, de Románia jelenlegi helyzetében erre nincs idő.

Kelemen Hunor azt nyilatkozta, hogy egyik fél sem kérte az RMDSZ támogatását. Akkor?

Puskás Attila