Van, aki azt kérdezi: miért mentél el tőlünk ilyen hirtelen?... Hiszen még mindnyájan halljuk, ahogyan tegnap „szólt az ajkad, melyet most lepecsételt / a csönd, s ahogy zengett fülünkbe hangod.”

Aki csak egy esztendeje ismerte meg egész közelről Lacit, az is tisztelte benne az önzetlenül segítő, jólelkű, tiszta szívű embert. Őt nem a pályán szerzett kitüntetések és elismerések tették naggyá tisztelői szemében, hanem mély embersége. Szellemiségének szintje, szavainak igazsága, tetteinek jósága, sajátos humora és mindenekelőtt őszintesége. Mert „szív volt, a mi szivünkhöz közel álló. / De nincs köztünk már. /.../ Jaj, összedőlt a kincstár. / Okuljatok mindannyian e példán.”

Mert példa volt. Nyugdíjaskorában is terveket dédelgetett. Egy éve elhívtam közénk, akik A mágus című darabot álmodtuk színpadra. Jól érezte magát velünk, és mindennap „szőtte álmát, mint színes fonált: / s a homlokán feltündökölt a jegy, / hogy milliók közt az egyetlenegy”. (Kosztolányi)

Szakmai ismerete, tehetsége, tapasztalata, a színház iránti alázata és elkötelezettsége példaként szolgál mindnyájunk számára. Minden tőle telhetőt megtett előadásunk megvalósulásáért. Miután már többen visszaadták Kalibán szerepét, Laci felajánlotta, hogy eljátssza ezt a hangsúlyos karaktert a már meglévő Gonzál helyett. Erre azt javasoltam, hogy maradjon meg Gonzálként és ugyanakkor vegye mellé Kalibánt is. Ezúttal is hálásan megköszönöm neki, hogy – mint duplázó színész – kérésemre mindkét főszerep eljátszását elvállalta. Ezek mellett mindenben segített: a próbafolyamatok lebonyolításában, a helyes szövegmondásban, a zenei betétek alkalmazásában, a végső színpadkép kialakításában is.

Kedves Laci! Így szólítunk, mert most is közel vagy hozzánk. Pótolhatatlan űrt hagytál távozásoddal. De abban a tudatban, hogy „Föl, az Örök Fény felé tekint minden áldott lélek”, megköszönjük a Teremtőnek, hogy megismerhettünk, hogy együtt gondolkodhattunk, együtt dolgozhattunk és barátunknak nevezhettünk.

Művészi pályafutásod legutolsó próbasorozatának résztvevői nevében is búcsúzom tőled, akinek sajátos, bársony-meleg hangján mindig hallani fogjuk Shakespeare szövegét:

„Ujjongjatok ma mind! Írjátok ezt
Arany betűkkel márványoszlopokra:
Nagy Ég! Te húztad úgy meg
Utunk vonalát, hogy itt legyen a cél.”
Áldott lelked fenn van a Fényben – ébresszen angyal, éneklő sereg!

Dr. Nagy Attila