A súlyos belső viharokkal küzdő polgáriak, illetve az elnökváltás alatt és azóta pár igen sötét pillanatot megélt néppárti társaság megnyilvánulásai alapján úgy tűnhet, valami csoda folytán az erdélyi magyarság meghatározó, megkerülhetetlen alakulataivá nőtték ki magukat, elsöprő tömegbázissal és támogatottsággal rendelkeznek, olyannyira, hogy ma már ők diktálják az irányt és az iramot.

Beszédes példája az említett fellépésnek az RMDSZ-hez való, a logika alapvető szabályait eléggé feszegető viszonyulásuk. Pár hónapja mindkét – az összeolvadással is kacérkodó – alakulatnál felütötte a fejét egy sajátos kommunikációs modell. Ennek lényege, hogy minekutána sorozatosan leteremtik, virtuálisan többszörösen körberugdalják, arrogánsnak, öncélúnak, a magyar közösség érdekeivel szöges ellentétben lavírozónak, sőt, árulónak minősítik az RMDSZ-t, még fel is szólítják – utasítják (?) –, járuljon már az erdélyi magyar politikai kerekasztalhoz – hivatalos nevén Erdélyi Magyar Egyeztető Fórumhoz – az esélynövelést szolgáló erőegyesítést megtárgyalandó. Nem felkérik, javasolják, hanem ellentmondást kizáróan elvárják, hogy mihamarabb ott legyenek. Teszik ezt olyan körülmények között, hogy bármennyire kínos is ezt elismerni, de a pénz, a paripa és a fegyver továbbra is az RMDSZ-nél van, amire a bírálóknak nagyon is szüksége lenne, ha nemzeti, közösségi ügyekben érdemlegeset akarnak felmutatni. Lévén, hogy magukról nem igazán állíthatják, hogy az erő velük lenne. Ráadásul az elmúlt hónapok történései sem igazán kedveztek, ingataggá tették az erkölcsi alapot is, melyről eddig jogosan bírálták az RMDSZ-t. A paradox állapot akaratlanul is azt a viccet juttatja az ember eszébe, melyben a vágtató elefánt hátán üldögélő kisegér megjegyzi: hallod, hogy dübörgünk. A két kis párt esetében még arról sem beszélhetünk, hogy az elefánt hátán lennének, de látszólag nem bánnák, ha legalább a választásokkor mégis.

A két párt háza táján uralkodó állapotokat elnézve ugyanakkor még belegondolni is rossz, hogyan is nézne ki az Erdélyi Magyar Egyeztető Fórum ülése. Pedig higgadt, kiegyensúlyozott tárgyalásoknak nagyon is helye lenne, bőven akad tisztázni-, megbeszélnivaló – lásd például az egyre kiábrándultabb szavazótábort. Ehhez viszont követelőzés helyett előbb a saját portájukon kellene rendet tenni, tisztává, átláthatóvá alakítani, illetve elrágódni olyan fogalmakon, mint konstruktív ellenzékiség. A mostanság újult erővel előbújt duzzogó kisfiú-hozzáállás mindenre alkalmas, csak éppen párbeszédre nem. Legfennebb pár(t)beszédre, azaz olcsó politikai pocskondiázásra. Az elmélkedés, a viszonyulás átértékelése természetesen az RMDSZ-re is bőségesen ráférne, hisz e téren ők is „kiválóan” teljesítenek. Mindezzel pedig már rég tele a padlás.